Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-07-26 / 29-30. szám
29-30 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 227. oldal lentette. Porának a Pantheon-sírboltban volna a helye, mert tudás és hazáját emelni akaró bajvívó nui- gyar volt. Mi evangélikusok, kiknek egyik büszkeségünk volt, emlékezéssel hódoljunk nagy emléke előtt. Károsy Pál. A nem-középiskolai vallástanítás anyaga. Lelkészegyesületünk elnöksége nemrégen hozzám intézett felkérésének tettem eleget, midőn — bár kevés idő állott rendelkezésemre igyekeztem a nem-középiskolai ev. vallástanítás anyagát összeállítani s azt további bírálatra bocsátom. Munkálatomat egyrészt megkönnyítette az. hogy immár 33 év óta az iskoláink alapját és többségét képező elemi- és ismétlőiskolákban végzek vallástanítást, másrészt magam is íitam és adtam ki éppen az elemi iskoia 6 osztálya részére szóló vallástant s így nekem is elég alkalmam nyílott arra, hogy kritikai szemmel nézzem és kiegészítsem a tantervben előírt vallási anyagot s meggyőződjem arról, hogy mit képesek ezek a kis 6—'12 éves elemisták felfogni és megemészteni, hogy az életben öntudatos, hívő evangélikusok legyenek. . > Hogy milyen fontossággal bír az, íi>gy a vallásiam anyag kellő kiválasztás ávlal s megfelelő tanításával már az elemiben megfogjuk a gyermeklelkeket, mutatja az, hogy a 6—8 éves gyermek helyes vagy helytelen irányú vallási neveltetése kihatással lesz egész későbbi élete kialakulására. Miért, kerül éppen most szőnyegre az ev. vallástanítás anyagának megállapítása? Már az 1930. évi egyetemes gyűlés 94. és 77. p. a. »utasította a tanügyi bizottságot, hogy a vallás- tanítási bizottság útján a tanítás minden fokozatára és minden iskolafajtájára egységes elvek alapján, vallástanítási tanterv- és utasítás-tervezetet készítsen«. A pesti magyar egyház vallástanári testületé készített is tervezetet, melyet annak idején megbíráltunk. Mivel azonban e tervezetet »túlhaladta az idő«, az 1935- évi egyetemes gyűlés 57 p. a. ismét utasította az egyetemes tanügyi bizottságot, illetőleg ennek vallástanítási albizottságát, hogy új vallástanítási tantervet készítsen. Az én feladatom az, hogy a tanítási módszer figyelmen kívül hagyásával próbáljam leszögezni tisztán csak a nem-középiskolai ev. vallástanítási anyagot. Ide tartoznak: 1. I—VI. osztályú elemi osztatlan. (Ilyen egy tanítós osztatlan iskola a legtöbb.), 2. I—VI. oszt elemi osztott, 3. I—VIII. oszt. elemi, 4. 1—III. oszt. ismétlő, 5. Iparostanonc, 6. Téli gazdasági iskola (két évben 4—4 hónap) ev. vallástanítási tananyagának megállapítása. Megjegyzem azonban, hogy nem várhatók tőlem világrengető reformjavaslatok, mert előre is jelzem és leszögezem, hogy — általánosságban értve — elemi iskolai ev. viallásta- nítási anyag az 1910. évi egyet, gyűlés által jóváhagyott Händel—Bancsó-féle »Tanterv és Utasításiban oly szakavatottan van összeállítva, hogy azt alapul most is elfogadhatjuk. Másrészt azt is megállapítom, hogy a fönti tanterv szerint szerkesztett és az egyet, tanügyi bizottság által jóváhagyott igen nagyszámú, részben sok kiadást ért elemiiskolai vallást ani tankönyvek, amelyekből a mi lelkünk is táplálkozott s amelyek most is közkézen forognak, az ev. öntudat kiépítésében és megerősítésében nagy szolgálatot tettek. Egyben teljes elismerés és hálás köszönet illeti azokat, a tankönyvi rókát (Bereczkytől foga mind valamennyit), kik az egész iskolai nevelés alapját képező, nagy fontossággal bíró elemiiskolai vallástankönyveket megírták és kiadták. Természetesen a fokozatos fejlődés elvénél fogva, időnkint szükségessé válik, hogy a vallástani anyagot is a kor követelményeinek s egyházunk fokozottabb érdekének megfél előleg megrostáljuk, jobb beosztás által világosabbá tegyük, illetve kiegészítsük. Több kritikus pl. szóvátette azt, hogy az 1 — II. osztályban, tehát a 6—7 éves kis elemistáknál túlteng a vallási anyag s az eddigi előírt bibliai történet némelyike (pl. Dávid és Góliáth, Naokeleti bölcsek, József története,, Kánai menyegző, stb.) a gyermek fejlődési fokán meg nem érthető. Mások az egyháztörténet, a véres vallásháborúk részletes1 tanítását kifogásolják s nem jut idő egyházunk mai helyzetképének, hithőseinek, a bel- és külmisz- szió, a sújtó és szeretetintézményeinknek ismertetésére. Sokan kifogásolják, hogy tankönyveink általános vallási igazságokat tárgyalnak s nem jut eléggé kifejezésre az evangéliumi, a krisztusi, a lutheri jelleg, különösen pedig egyházunknak főtana, a hit által való megigazu- lás. Egyesek odáig mennek, hogy — félvén attól, hogy gyermekeinket először zsidókká tesszük, s csak ezután keresztyénekké — az ószövetségi bibliai történeteket, jórészt kiha- gyandónak vélik. Az előbbiekre vonatkozó kritika jórészt jogosult is, az utóbbira nézve megjegyzem, hogy az Újszövetséget az Ószövetség nélkül meg sem érthetjük, éppen azért a vallástani tananyagba ószövetségi bibliai történeteket is fel kell vennünk, de főként csak azokat, melyek a Krisztusra vezérlő mesterül szolgálnak. Az alsó osztályban csak nagyon kevés és igazán csak a legnélkülözhetetlenebb ószövetségi bibliai történet veendő fel és a többi osztályban is az egész vonalon az Újszövetségre fektetendő a fősúly. Hogy a nem-középiskolai vallástanítás anyagát összeállíthassuk, először arra a kérdés
