Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-28 / 26. szám
202 odal EVANGÉLIKUS ÉLET 26. szám nuszok zengésével dicsőíti igazában Istent, hanem — Jézus szavaival élve — ha sok: gyümölcsöt. hoz és így bizonyul Krisztus testének. Ha Jézusa,szőlőtőke és ha minden egyes hívő és a hívők minden egyes közössége szőlő- vessző, akkor egyetlen hívő és egyetlen egyház sem hivalkodhatik a többivel szemben. Valamennyit a szőlőtőke nedve és ereje élteti. Az egyház és a felekezet között való különbségtétel Jézus szempontjából jogosulatlan, de viszont egyedül Jézus szempontjából helyes és jogosult. Jogosulatlan, ha a szőlővessző és szőlőtőke viszonya alapján nézzük elkülönülésüket. Egy tőkéből sok vessző hajt ki és egy tőkén sok vessző élhet és még a legkisebb hajtás is a tőkéből nyeri az éltető és a megtartó erőt. Az egyház és a felekezet között való különbségtétel tehát emberi szemmel nézve teljesen jogosulatlan. Jézus szempontjából azonban jogosult. Jézuisl szerint ugyanis a hívőknek csak az a közössége mondható egyháznak, amely a tőkén marad, amely a tőkéből él és amely így gyümölcsö- zésével igazolja, hogy Jézushoz tartozik és gyü- mölcsözésével dicsőíti meg Istent. A Jézusból élő és Jézus lelkét gyümölcsöztető egyházak egyike sem mondhatja magát kizárólagos .egyháznak. Minden egyház azonos jogon nevezheti a másikat felekezetnek, mint ahogyan a szőlővesszők természetesen különülnek el egymástól. Mindnyájan egyéni életet élnek ugyan, de valamennyinek az élete az azonos tőkéből indul ki és táplálkozik. Mindnyájának csak annyiban van jogosultsága, amennyiben a tőkéből él, a tőkén marad és abból táplálkozik. Itt sem egyéni hiúságnak, sem önhittségnek vagy elfogultságnak nincs helye. Az egyházak különállása ugyanolyan természetes és szükségszerű, mint az egy tőkéből kisarjadó szőlővessző elkülönülése és önálló élete. A szőlő vesszők sokasága a tőkére nézve nem vészé del méta, mert ánnál többet teremhet. Több vessző több termést hozhat és kevesebb a meddőség lehetősége, mint hogyha egyetlen Vessző hajt ki a tőkéből. Az egyházak1, mint felekezetek között a különbséget nem annyira az egyéni elkülönülés adja meg, mint. inkább a tőkéhez való viszonyuk és gyümölcsözésük. Az élő egyházak nem nézhetik le egymást. Csak egyben szabad versengeniük, hogy minél jobban forrjanak össze az életadó tőkével és hogy minél többet gyümölcsözzenek. Minden egyes egyház csak Jézusban dicsekedhetik. Nem a másikat, hanem önmagát kell ítélgetnie. Arra kell vigyáznia, hogy az Ige által minél jobban megtisztuljon és hogy minél többet teremjen. Az egyházak között való gyűlölködés teljességgel érthetetlen, sőt egyenelslejn bűnös gyarlóság. Amelyik egyház a másikat leigáz- ni, vagy gyengíteni akarja, az voltaképen Jézus erejét fogyasztja és korlátozza abban a törekvésében, hogy áthassa az emberiséget. Nem az egyháznak kell világuralomra törekednie, hanem Jézus lelkét kell világuralomra juttatnia. Az egyház hivatása nem az uralkodás, hanem a szolgálat. Olyan szolgálat, amilyent Jézus végzett Isten akaratának érvényesülése érdekében. Aki ebben a szolgálatban erősebb, annak a gyengébbet nem szabad eltipornia, vagy fej lődésében és munkájában gátolnia, hanem előre kell segítenie. Jézus ellen vét és Jézus ellen követ el megbocsáthatatlan bűnt az az egyház, amelyik a másik egyház megsemlmii- sítését tűzi ki céljául vagy csak gátolja és gyöngíti is termő erejében. Igaz, hogy még a szőlővesszőben is megvan az a természetes ösztön, hogy az egyik a másiktól igyekszik elszívni az életnedvet és eltakarni az éltető napsugár fényét és melegét. Isten azonban, mint jó szőlőmíves, a szőlő- vesszőket megtisztogatja az Ő igéjével, hogy minél többet teremjenek. A történelem folyamán minden egyes egyház testébe belevágott már a jó vincellér metszőkése. Az az egyház igazolja, hogy Jézusból és Jézusnak él, amelyik nem várja be Isten metszőkésének lecsapását, hanem önmagát a szakadatlan reformálás gyakorlásával öntudatosan tisztogatja. 'És voltaképen itt jutunk el a felekezetek kérdéséhez. A herezisre való hajlandóság ösztönösi törvény. Olyan, mint a fattyúhajtás kisarjadása. Magától kinő és kisarjadását megakadályozni nem lehet. A herezis minden egyházban megvan. Azonnal megindul, amint az egyház életre kel, mint ahogy nincs egyetlen szőlővessző sem, amelyen fattyúhajtás ne ütközne ki. Voltaképen az életerő kitörése ez. De mégis okozhat kárt. Nemcsak azzal, hogy az anyavesszőt formátlanítja, hanem azzal is, hogy az életerőt fogyasztja. A fattyúhajtáson rendesen nincs termés, ha akad is. néha, sem nem szép, sem nem ízes, hanem korcs, és fanyar. Ezért a fattyúhajtásokat le kell tisztogatni. Az egyház rendesen azzal követi el a hibát, hogy nem idejében lát a tisztogatáshoz. Nem a íaty- tyuhajtás ütközésekor, mikor letörése és eltávolítása nem okoz sebet, hanem mikor már megerősödik és kárral jár1 a letörése. Tapasztalásom és meggyőződésem, hogy élő egyházban nem támadhat lelekezet, értvén ezen az olyan fattyúhajtást, amelyet minden élő szervezet a benne túltengő és életre törekvő belső erők folytán megterem. Az élő egyház éppen azzal igazolja, hogy élő, hogy tele van vigyá- zással, gondossággal és éberen végzi Isten igéjével nemcsak az építésnek, hanem a tisztogatásnak is a köteles munkáját. A meglévő felekezetekkel szemben az erőszak alkalmazását nem tartom és soha nem is tartottam helyesnek. Meggyőződésem, hogy rendszeres és céltudatos munkával még a íaty- tyuhajtásókat is termővé tehetjük. Csak Jézusba kell őket visszavezetni és az Igével kell őket megtisztítani. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk azt a kétségnélkül való tényt, hogy minden egyes felekezet Jézust keresi, az
