Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-24 / 21. szám
2 i. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 163. oldal szeretettel és melegséggel. Az üdvözlésekre D- Ge- duly Henrik azokat egyenként sorravéve válaszolt és a mindvégig ünnepélyes és emelkedett hangulatú jubileum a késő délutáni órákban ért véget. Lapunk részéről mindahoz a méltatáshoz és jókívánsághoz, melyek az ünnepélyeken elhangzottak, azt az óhajtást füzzük, hogy közegyházunk élete ezután is nyerjen Istentől áldást és jó eredményt mindazokban a munkákban és továbbépítésben, melyek a jubiláris püspök személyével, egyházkormányzásával és osztatlan tiszteletet ébresztő egyéniségével vannak összekapcsolva. Mindnyájunk őszinte szeretete kéri az áldást életére. Az „Erős vár“ kérdéséhez. 1. Nagyon helyes, hogy az »Erős vár« kérdése nem tűnt el végleg a napirendről, mert a légülóbbi pályázat meddősége még nem jelentheti a vágyott megoldás lehetetlenségét. Való igaz, hogy a Dunántúli énekeskönyv fordítása. eddig a legjobb. De az is nyilvánvaló, amit senki sem tagad, hogy vannak hiányai, melyek kielégítésére jó, ha ez a kérdés napirenden marad. 2. Ezzel egy valóságosan meglevő, de eddig nem eléggé hangsúlyozott tényt szeretnék vastagon aláhúzni. Ezt a kérdést azért kell állandóan napirenden tartani, mert az »Erős vár« magyar fordítása csak közös munka lehet! Ez a műfordításnak semmiképen nem általános szabálya, de ebben a konkrét esetben teljességgel lehetetlen másféle eljárás. Egyszerűen azért, mert ezen az énekfordításon Skaricza Mátétól a legújabb szövegekig évszázadok keze faragott, csiszolt és alkotott. S ezeknek a munkáknak hatásától mai fordítóink sem lehetnek mentesek. Kár is volna ezt az örökséget ösz- szetörni és az egészet újra kezdeni. De még ha akadna is valaki, aki ezeket a fordításokat nem ismeri, aki Luther eredeti szövegét most venné először a kezébe, hogy mint valami ismeretlen remekművet, magyarul megszólaltassa, s ráadásul a legnagyobb élő fordító-művészünk volna, — akkor sem kételkedem benne, hogy egyéni, szabad, egészen új, századok örökségétől független alkotásában, legyen bár mint költői mű tökéletesebb az eddigieknél, nem találnék meg a megoldást, inert nem lelne visszhangra gyülekezeteinkben, az egyház közösségében, a híveink között, akikben él az örökség hangja. Legfeljebb tovább-csiszolásról lehet szó, közös munkáról az eddigi örökségen, amely eddig sem egy ember alkotása. S ebben nincs is semmi elvetendő. Végre is nem dalnokversenyt akarunk rendezni, mennél nagyobb akadályokai felállítva: hadd lássuk, ki a győztes; hanem a reformáció énekét akarjuk mind tökéletesebb fordításban magyarul énekelni. Ebben az adott esetben pedig úgy jutunk célig, ha mindnyájan mindent megteszünk és közös munkára lépünk. . t 3- Alit lehetne még közzé tenni, ami eddig nem történt meg? A legutóbbi pályázat hiánya volt, hogy csak magyarázó-jegyzetekre szorítkozott. Nem dalnokversenyről lévén szó, több segítséget kellene adni: egy tökéletes, határozott, tudományosan megalapozott és hivatalosan elfogadott prózai fordítást! Szóról-szóra valót, a legmegfelelőbb magyar kifejezésekkel. Ezt az egyféleképen értelmezett szöveget öntsék aztán az igazi költők a megfelelő versmérték- be. A fordítás művészeinek ne legyen gondjuk arra, hogy egyes nehéz sorok értelmét maguk találgassák talán éppen nem eléggé nagy német tudásukkal és Luther nyelvének teljes nem-ismerésében. 4. Itt kell segítségül hívni a tudományos teológiát. A Luther-kutatóinkat! Akik benne élnek Luther nyelvében, gondolatvilágában, életében és kifejezéseiben. Akik nemcsak 36 verssort ismernek Luthertől, hanem az egész Luthert ismerik. Különösen azokat az írásait kellene figyelembe venni, melyeket harci énieke szerzése idején írt (1527—28 körül keresik). Természetesen a latin írásokat is tekintetbe kellene venni, melyekben világosabbak a fogalmak s a kifejezések a nyelv teológiai múltja révén. Luthernek és az énekköltészetnek szeretete már jól az »Erős vár« pályázat előtt Luther énekeinek tanulmányozására indított, s müveinek olvasására. így tudom, hogy a gazdag nyelvű Luther különböző munkáiban, különböző időkben, különböző helyzetekben hogyan ismétel minduntalan egyes kifejezéseket és szóformákat. Az »Erős vár« kifejezései Bern egyedül ebben az énekében fordulnak elő. Ha több helyütt fel tudnók kutatni azokat is, melyek oly nagy nehézségeket okoznak az énekben, bizonyára világosság derülne rájuk. Hogy csak egy példát említsek emlékezetből, (sajnos, szétszórt jegyzeteim nincsenek jelenleg kezemben) nem egy helyen olvastam olyan kifejezéseket, melyekben előfordul az »e világ fejedelmét« jellemző »sauer« szó (Erős vár 3. vsz.). Nemcsak az ördögre alkalmazza Luther, hanem emberekre, saját magára is. É!s mindig az »elkeseredett« értelmében! Az énekre alkalmazva: bármennyire elkeseredetten jelenik, mutatkozik meg most e világ fejedelme, semmit sem tehet ... (nem kell többé küzdeni a fanyar, stb. szókkal). Azt hiszem a legtöbb nehéz sort megérthetnénk az egész Lutherből. S ilyen több van, mint az első pillanatra gondolnék, mert legtöbb helyütt nem elég a szókat nézni, hanem kifejezéseket kell fordítani. Ha mindezek után még mindig maradnának egyes helyek, amelyeket ma már nem lehet teljes biztonsággal egyöntetűen értelmezni, akkor is szükséges, hogy ezeken a pontokon a kérdést hivatalosan irányítók és kutatók véleménye alapján egy értelmezés mellett döntsenek, a legvalószínűbb mellett. S így bocsássák közre a hivatalos, legvalószínűbb, pontos prózai fordítást a műfordító költők számánál Igaz, így nem lesz egy emberé a babér, de már úgy sem lehet. S legalább célhoz érünk! Berlin. Scholz László.
