Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-24 / 21. szám
162. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 21. szám A tiszakerület ünnepe. Május 15-én és 16-án Nyíregyházán a tiszai egyházkerület rendkívüli közgyűlésével kapcsolatban nagy ünnepségek folytak le. D- Geduly Henrik tisza- kerületi püspök, felsőházi tag, az egyetemes egyház lelkészt elnöke ekkor töltötte be püspökségének 25-ik évét. Ritka jubileum ez. majdnem száz évvel ezelőtt. 1937-ben Kiss János dunántúli püspök negyedszázados jubileuma óta nem fordult elő. Az ünnepségeken megjelent a kormány képviselője, az egyetemes egyház, a többi egyházkerületek, a régi nagy tiszai kerület elszakított felvidéki és erdélyi részeinek képviselői, különböző közhatóságok, a hit- tudományi kar, országos egyesületek, vármegye és város hatóságai és képviselői. Az ünnepségek május 15-én délután kezdődtek, amikor a középiskolák és a miskolci jogakadémia ifjúsága a városi színházban gazdag műsorúi ünnepélyt rendezett. Este 8 órakor fáklyásmenet vonult a templom elé és Dr. Vietórisz József főigazgató költői szárnyalású bér szédben üdvözölte a jubiláló püspököt, utána az ev. nöegylet szeretetvendégségen és ismerkedő estélyen látta vendégül a sokfelől összesereglett kiküldötteket. Másnap, 16-án reggel megnyitó istentisztelet volt a nagytemplomban, melyen a nyíregyházai ének- és zenekar Krecsák László karnagy vezetésével zsoltár^ kompozíciót adott elő. A bevezető oltári szolgálatot Dómján Elek esperes, az ünnepi beszédet Duszik Lajos esperes egyházkerületi főjegyző mondotta Róm. 9:16- alapján: »Nem az akarón függ, nem is a törekvőn, hanem a könyörülő Istenen.« Az ister.l- tisztelet után kezdetét vette az egyházkerület remd> kívüli közgyűlése, melyet Dr. Lichtenstein László egyházkerületi felügyelő nyitott meg. majd küldöttség vezette a templomba a jubiláló püspököt, akit az elnöklő felügyelő meleg szeretettel üdvözölt. Az egyházkerület világi főjegyzői, Zsedényi Béla dr. a miskolci jgoakadémia tanára az egész egyházkerület gyülekezetei, intézményei, valamint a kerület közönsége nevében gondosan felépített üdvözlő beszédet mondott, melyben jellemezbe a jubiláns gazdag pályáját, jellemének egyszerűségében is méltóságteljes tulajdonságait, vonzó', meleg vonásait. Majd a jubileum elvi szempontjairól szólt, e 25 esztendőnek nemcsak egyházi, hanem a nemzeti és közéletben való vonatkozásaira és szolgálataira mutatott, végül ünnepi határozati javaslatot terjesztett elő. E határozati javaslat alapján az egyházkerület örvendező szívvel vette tudomásul és hagyta jóvá az egyes egyházközségek és intézmények azon ünnepi határozatait, mellyel ta' jubiláló püspöknek azzal nyújtottak ünnepi ajándékot, hogy a püspök nevével kapcsolatban alapítványokat tettek, templomépítési mozgalmakat indítottak, missziói lelkészi állást szerveztek;, leánygimnáziumi internátus, továbbá ev. tanítók gyermekeinek szolgáló otthon alapjait vetették meg. egyes helyeken orgona, harang beszerzését határozták el. D. Geduly Henrik az egyházkerület üdvözlésére és jubileumi alkotásokat célzó határozatára hosszabb beszédben válaszolt és többek között a következőket mondotta: — Visszatekintve végéhez közeledő pályafutásomra, oly megindító dolog mégegyszer együttlátni mindazokat, akik ott voltak velünk imáinkban, áldó jókívánatokban pályánk kezdetén, akik együtt küzdötték végig annak minden viszontagságát. — A történelmi prespektíva, amelyben a mai magyar nemzet és a mai magyar, de főként a tiszai egyházkerületi evangélikusság sorsa tükröződik, soha, még a tatárjárás, törökdúlás és osztrák elnyomás véres századaiban se rajzolódott ki olyan két- ségbeejtöen éles vonásokkal, mint a trianoni nemzedéké. S erről a háttérről világítva meg a juv bileumi évfordulót, éreznem kell, hogy az sem a mai magyar társadalomban, sem a tiszakerület evan- gélikusságában nem emelkedhetik a lelkeket mindetnestül hatalmába ejtő örömünnepség fokára. A pohárfenekén ott gyöngyözik az eddig eltávolítani nem tudott méregcsepp, amelyet Trianonnak hívnak. — Az én megérzésem szerint valóban új világ születik a régi romjain, az emberiség földi életének méhében emésztő viharok dúlnak és csapnak össze egymással, mint új tavasz előtt észak és dél egymással bírókra kelő légáramlatai. Uj társadalmi és gazdasági rend, új hatalmi erőmegoszlás, nemzetek új csoportosulása, szembenállása és kibékülése, ezek a grandiózus tervek kavarognak a szemünk láttára. Nem érzitek-e, hogy ha valamikor, úgy most van itt az idő, amikor a magyarnak a magyarral szíve- lelke szerint csakugyan össze kell fognia és a leg,- tisztább erkölcsi igazság szilárd talaján rendületlen megállva, kell magához vonzania azbknak a megbecsülését is, akik félrevezetve mondtak felőle Trianonban oly igazságtalan ítéletet? Nem érzitek,-e, hogy valamiképen most jön, kopogtat az ajtón az a perc, amikor az egyik felekezet lelkészének nem» arra kell csábítania a másik felekezet hívét, hogy őseinek hitét hagyja ott, — de inkább azt kellene megkívánnia tőle, hogy maradjon egyházának hű gyermeke, erkölcsi parancsainak tántoríthatatlan követője és így hazájának is megbízható, hűséges fia?! Mert ingadozó jellemekre a nemzeti társadalom erkölcsi közjavát, a haza boldogulását felépíteni nem lehet. Valóban: ha valamikor, úgy most, e belső válságoktól remegő, lázas korban kell a Krisztus egyházainak odasietniük népekhez, nemzetekhez, sorsirányító hatalmasságokhoz, felkínálva az egyedüli orvosszert: a krisztusi szeretet, igazság és jóakarat békeszerzö evangéliumát! — Bármennyire törjem is a fejem, honnan, micsoda hatalomtól, erőtől, milyen irányváltozástól és erőfeszítéstől kérjen ez a vajúdó kor balzsamot az égő sebbre nem találok mást, — nem, még számotokra sem találok mást imádott hazám és drága evangélikus egyházam, — mint azt, hogy: teljes lélekkel vissza Krisztus elhagyott Evangéliumához! — Es ebben a tudatban, testi és szellemi erőim roskadozó mivolta dacára is boldognak vallom magamat, mert érezhetem és hirdethetem, hogy van még remény és van vígasztalás a Krisztussal való boldog közösségben, — van és lesz mindenkor nagyszerű hivatás, amely evangélikus egyházunk számára a lelkek Krisztushoz visszatérésében, benne való megbékéltetésében és kiengesztelődésében áll. Boldog vagyok, mert érezhetem és hirdethetem, hogy ha mi öregek ki is dőlünk a sorból, a későbbi egyházhü nemzedék ennek az istenáldotta munkaprogramm- nak megvalósítására mindig ki fogja tudni termelni magából a megfelelő munkaerőket és elnyerni Istentől ennek a munkának áldásait „.. Ezután a kormányzó üdvözlő táviratát olvasták fel, majd az üdvözlések következtek, melyek sorát a kormány képviseletében Tasnádi Nagy András dr. kultuszállamtitkár nyitotta meg. Az egyetemes egyház nevében Dr. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, a felsőház alelnöke, az egész magyar ref. egyház nevében Dr. Baltazár Dezső püspök, a dunántúli egyházkerület nevében D. Kapi Béla, a bányai egyházkerület és a MELE. nevében D- Raffay Sándor, a ,dunáninneni egyházkerület nevében D. Kovács Sándor, a protestáns tábori püspökség nevében Dr. Soltész Elemér püspökök, a soproni ev- hittudományi egyetemi kar nevében Dr. báró Pod- maniczky Pál dékán, a Gusztáv Adolf Gyámintézet nevében Ziermann Lajos egyházi elnök mondottak meleg üdvözlő szavakat. Az Országos Luther Szövetség nevében Pazár István, az Országos Bethlen Szövetség nevében Dr. Dérnél Aladár szólt, majd a róm. kát. görög kát. és izraelita egyházak üdvözlései következtek. Ezután a honvédség, a vitézi szék, Szabolcs vármegye, Nyíregyháza város, Fébé diakonissza egylet, Országos Tanító Egyesület, majd a nőegyletek következtek, végül a nyíregyházi egyház- község nevében Margócsy Emil főigazgató, egyházfelügyel ö, mint a gyülekezet negyven éve lelkészét köszöntötte az egyházhívek nevében ragaszkodó
