Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-26 / 17. szám
17. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 131. oldal együtt tartani a Jézus Krisztus nevét, ami miatt sokszor úgy tűnik fel a hit, mint valami ab- szurdumszerü dolognak ellentmondást nem tűrő gondolati elfogadása, holott Jézus Krisztussá] való szerves kapcsolatában a 1 e gé le tel evenebb magatartása az embernek, mint istenfélelem, bizodalóm és megváltottságtudat, stb. Sajnos, részletekbe most nem mehetek. Befejezem levelem azzal, hogyha Uram-Bátyám is úgy kívánja és nem veti meg unokaöccsének szerény megjegyzéseit, akkor legközelebb bátorkodók kitérni azokra a részletkérdésekre is, amelyeket a lélekhalhatatlansági tannak oltalmában felsorakoztatni szíves volt, Köszöntőm kedves mindnyájukat szeretettel és az apostol szavaival szólok még: a mi í runk, a Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájunkkal. Ámen. Hálás unokaöccse. Mi az igazság? Válasz Scholtz Ödön hasonló című cikkére. Lapunk kedves olvasóinak szíves engedel- mével még egyszer ki kell térnem itt erre a kérdésre. Nem azért, mintha vitatkozni akarnék a kérdés felett, hanem, hogy feleletet keressünk reá. és hogy cselekedjünk az igazság- érdekében! Mert végre is ez kötelez mindany- nyiunkat. Mindenek előtt köszönettel tartozom Scholtz Ödön esperes urnák, hogy cikkem megjelenése után azonnal válaszolt arra. Meg kell mondanom, hogy én ezt nem vártam, mivel megelégedtem volna azzal, hogy az említett naptár jövő évi kiadásakor a cikkem végén fölvetett s indokolt javítást minden további nélkül elvégzi annak megjegyzésével, hogy itt bizonyos tévedés történt. Mivel azonban szíves volt a maga válaszát megírni, szükségesnek tartom én is, hogy arra néhány sorban válaszoljak s kedves olvasóinkra bizom annak megállapítását: »Mi az igazság«? Mi az igazság? Egy ponton — őszintén meg kell mondanom — a látszólagos igazság a Gott hold-naptár részén van. Hivatkozik ugyanis a szerkesztő arra, hogy az egyes egyházközségek neve után, amint ez a naptár cikkének bevezető soraiban is meg van említve, oda vannak téve d., d. u., u. d., betűk annak jelzésére, hogy ott »deutsch, ungarisch« tehát: németül, magyarul tartanak istentiszteletet. Hált ez tényleg így van a naptárban s beismerem, hogy ez eddig igazság — de csakis ez. i£s meg kell it.t mondanom egészen nyiltan azt is, hogy sajnálom azt, hogy részemről ez az elnézés megtörtént. Ha azonban elmondom, hogy ez hogyan történt, akkor kitűnik, hogy ez az igazság is csak részigazságot jelent a Gott hold-naptár részére. Az én cikkem ugyanis úgy született meg, hogy egy napon hallgatóim egyike megmutatta nekem a Gotthold-naptárt s benne a következő című cikket: »Wo gibt es deutsche evangelische Kirchengemeindein in Ungarn?« Más dolgom is volt s így bizony nem olvastam el a statisztikai felsorolás elé írt. bevezető sorokat, hanem említett hallgatómmal gyorsan sorra vettük az egyes egyház- községeket s azok feltüntetett lélekszámát. Ezeket én föl jegyeztem magamnak, megírtam a cikket, s mikor készen voltam vele — tanúm reá az illető — ellenőrizni akartam adataim pontosságát. Ezt a kívánáros ellenőrzést azonban nem tehettem meg a maga egészében, csupán a gyülekezetek nevére és a számadatokra nézve, mivel az illető a naptáfrt kénytelen volt tulajdonosának már visszaadni. Ha a a naptár kezemben lett volna s elolvastam volna, ahogy szándékomban is volt, elejétől végéig a naptár közleményét, akkor ez a kis lapszus nem csúszott volna be az én cikkembe s akkor nekem nem kellett volna itt ezt a magyar rázatot megírnom. De ismételten mondom, ez is legf el jebb részlet igazságot jelenthet a naptár részére! Mert kérem, ahogy velem megtörtént, nem történhetik-e meg mással is? Elolvassa-e mindenki a naptár-cikk bevezető magyarázó sorait is, s nem elégszik-e meg azzal, hogy egyszerűen megállapítja, amit a cím után »Wo gibt es deutsche evangelische Kirchengemeinden in Ungarn?« olvas: »Im folgenden bringen wir einen Ausweis über die deutschen Gemeinden unserer Landeskirche«, s megnézi, hogy hány és milyen lélekszámú német evangélikus gyülekezet van hát hazánkban? iÉln tartok tőle, hogy lesznek ilyenek sokan s akkor már hiba történt! De hiba és tévedés történt más szempontból is. Azt mondja az esperes úr, hogy ez a németnyelvű gyülekezetek tájékoztatására készült. Hát ha így van, akkor kétszeresen kellett volna s a jövőben kell is ügyelni arra, hogy szigorúan tárgyilagos statisztikai adatok tájékoztassák őket! Mert igaz ugyan, hogy pontos adataink nincsenek arra nézve, hogy mi a magyar és németnyelvű egyháztagok arányszáma az egyes felsorolt egyházközségekben, annyi azonban bizonyos, hogy amint Scholitz Ödön fölsorolta pl. Kötsét, Pécset, Paksot stb. a nemet gyülekezetek sorában, ez alapon épp oly joggal felsorolhatnánk mi is egy statisztikai kimutatásban Sopront, Bonyhádot, stb., sőt akár Agfalvát is a magyar egyházközségek között, mivel Pécsett és Pakson, stb. megközelítő arányszámban sincs annyi német egyháztag, mint amennyi magyar Sopronban vagy Bonyhádon van a kezem között levő hiteles adatok szerint. Kötsén épp úgy nincs egyetlen németnyelvű egyháztag az anyagyülekezetben, mint ahogy hallomás szerint Agfalván sincs magyar. Úgy emlékszem, hogy a régi egyetemes névtár — nagyon bölcsen — nem nyelvi alapon osztályozza a gyülekezeteket. Bár így lenne most is! Mi megszoktuk a Felvidéken, hogy
