Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-26 / 17. szám
132. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 17. szám sok evang. templomban hangzott fölváltva magyar és német nyelven az igehirdetés és elmentünk erre is, arra is: Eperjesen isi, Kassán is, Bártfán is, Besztercebányán, Selmeoen is, másutt is,, de nem jutott eszünkbe, hogy az egyháztagokat, mint magyarokat és németeket különböztessük meg egymástól. Ezt tartanám ma is helyesnek, annak megemlítésével, hogy az istentisztelet ilyen vagy olyan nyelven, vagy nyelveken végeztetik. Ezt azért is kívánatosnak tartanám, mert így egyszerűen elkerülhető lenne olyan tévedés is,, amit a naptáríró is beismert,, hogy Rákoskeresztúrt is, Mezőberényt is a német gyülekezetek között sorolta föl, holott ott a magyarokon és németeken kívül tótok is vannak. ! Az a körülmény, hogy 36 év óta adja kli Scholtz Ödön a naptárt, nem menti föl az alól, hogy ezentúl pontosabb legyen! S arra kell kémünk őt, hogy ne tegye függővé a téves adatok kijavítását attól se, hogy az illetékes lelkész urak felhívják-e, erre a tévedésre a szerkesztő úr figyelmét. Mert szeretném akkor megkérdezni: hogy jár-e s ha igen, hány példányszámban a naptár a pécsi, paksi, kötsei, rákoskeresztúri, gyomai, soltvadkerti, somogy- vámosi,, stb. lelkészi hivatalok részére? Ha esetleg az derülne ki, hogy egyetlen egy példány sem került az illető lelkészi hivatalokba,, akkor igazán nem remélhető, hogy felhívják a figyelmét a téves adatok kijavítására. Befejezésül még néhány szót arra nézve, amit Scholtz Ödön annak indokolására hoz fel, miért közli ezt a kimutatást a Gotthold- naptárban? Két okot említ: »először a német naptár csakis ezen gyülekezetekbe jár s a híveket, de a lelkészeket és tanítókat is érdekli, hogy hol vannak hazai egyházunkban még hozzájuk hasonló községek avagy választás esetén általuk esetleg figyelembe vehető le!l- készi és tanítói állások. Másodsorban azért is, mivel külföldi egyházi körökből ismételten megkértek (s bizonyára másokat is) annak közlésére, hogy vannak-e Magyarországon németnyelvű evang. gyülekezetek. E kérdésre úgy felelhetünk meg legjobban, ha emez összefoglalt kimutatást kézbesítjük nekik, úgy hogy a naptár egyéb részéből azonfölül még némi bepillantást is kaphatnak hazai evang. egyházunk életébe.« » Elismerem, hogy mindkét szempont fontos és jogosult, de éppen ezért szükséges az, hogy tévedések ne forduljanak elő a statisztikai adatokban! Arra, hogy én állítsam össze az idevonatkozó statisztikai adatokat, amire a haptáríró utalást tesz, sajnálatomra ezidőíslze- rint nem vállalkozhatom, mivel külön összeírást kellene eszközölnöm, illetve a gyülekezeti tagok összeírási íveit kellene megszereznem és átnéznem. Erre pedig időm nincs. De, ha magára a statisztikai munkára én nem vállalkozom, azért még korántsem jogosult senki sémi annak kijelentésére, hogy: »amíg ezt megállapítani nem tudjuk, nem marad más hátira, mint hogy ezentúl is az evangélikusok összes lélekszámát közöljük, de annak feltüntetésével, hogy mely istentiszteleti nyelv van a községben túlsúlyban!« Ellenkezőleg: az igen tisztelt naptárszerkesztőnek kötelessége, hogy ezeket az adatokat megállapítsa, vagy meg állapíttassa az illetékes lelkészek segítségével s azután azokat, tehát a helyeseket közölje le! Annyi segítséget magam is szívesen nyújtok neki, hogy a beküldött statisztikai kimutatást annakidején örömest átnézem, s az esetleges tévedésekre jó előre felhívom a figyelmét. A helyreigazítással azonban nem szabad várnia addig, amíg ez laz új statisztikai összeírás bekövetkezik! Mert az igazság föltétlenül az, hogy a Gotthold-naptár nem nyújt a maga adataival tárgyilagos képet olvasói számára, sem gyülekezeteink, sem a külföld részére. Ezért ismételten is csak azzal fejezhetem be so- ra'mai, hogy olyan sajnálatos tévedésnek minősítem a Gotthold-naptár statisztikai kimutatását, melyet »nem elegendő nekünk itt pusztán szóvátennünk, hanem amelyet — reméljük — ugyanabbania naptárban, a legközelebbi évfolyamban, ugyanolyan cím alatt, mint ahogy most szerepel, s a tévedésnek nyílt beismerésével és a valóságos helyzet világosi feltüntetésével fog a naptár szerkesztője okvetlenül minden további nélkül s önmagától kijavítani. Ezt várjuk a naptár és a statisztikai adatok megbízhatósága érdekében.« |^ [ j c [ Dr. D e ák J áno sEvangélikus arcképek. ócsai Balogh Péter. Neve ma már ismeretlenül hangzik; több mint szúz év távlatából ragadom ki emlékét, hogy életének rövid ismertetésével lelki szemeink elé álljon hit- hiiségével és evangélikus egyházunk iránti szoigá- latkészségével. Az evangélikus Pantheon egyik dicső alakja ő, kinek emlékét őriznünk és ápolnunk szent kötelességünk. Balogh Péter (ácsai nemesi előnévvel) 1748, augusztus hó 14-én született Bágyónban, Nógrádmegyé- ben. A késmárki és pozsonyi ősi evangélikus líceumoknak volt kiváló növendéke. Egészen fiatalon lépett a közigazgatási pályára s már 23 éves korában Nógrádmegye szolgabírója lett. Lelkiismeretes és példás szorgalmú közhivatalnok volt s ezen erényei mellé párosult nagyszerű rátermettség és vezetői bölcseség. Rövidesen Nógrádmegye alispánja lett, de\ már 1785-ben a királyi táblai ülnökségre hívták meg, majd a hétszemélyes tábla bírájává, később pedig a magyar udvari kancelláriához, mint előadót választották meg. 1787-ben már udvari tanácsos, 1791-ben Torontói, 1802-ben pedig Zólyomvármegye főispánjává nevezték ki. Elnyerte a cs■ és királyi valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot is. Balogh Péter magas hivatali állásaiban sem szűnt meg evangélikus egyházának buzgó, tevékeny és védelmező tagja lenni. Pártfogója, oítalmazója és előharcosa volt a protestáns érdekeknek. Az 1790— 91-iki országgyűlésen, a protestánsok vallásszabadságának ügyében oly hatalmas s bátor beszédet mondott, mely akkor országos feltűnést keltett s nagyban hozzájárult az elért eredmények kiharcolásához. 1790-től egészen haláláig a magyar evangé-
