Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-26 / 17. szám
IV. évfolyam 1936. április 26. 17. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ARSAD ALMI, Megjelenik minden vasárnap. BELMISSZIOI, KULTURÁLIS ÉS ELŐFIZETÉSI ÁRA- EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. A szerkesztésért felelős: Postai csekk száma: 20.412KEMÉNY LAJOS. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: Munkanap az egyházér igazság ? — Károsy Pál: Evangélikus — V. Z.: Nem hagyhatom szé t. — Lélekhalhatatianság vagy feltámadás ? — Dr. Deák János: Mi az arcképek. — G. L.: Egy evangélikus hangverseny. — Könyvismertetés, nélkül. — Meghívó a Mele budapesti konferenciájára. — Hírek. MUNKANAP AZ EGYHÁZÉRT. A békési egyházmegye közgyűlésén beiktatott egyházmegyei új felügyelő székfoglaló beszédében azt a gondolatot vetette fel, hogy az egyháztagoknak az egyház életében való intenzívebb munkája érdekében igen nagy lehetőségek nyílnának akkor, ha az egyháztagokat arra buzdítanánk, hogy évenként két munkanapot ajánljanak fel egyházunk életében szükséges célok szolgálatára. Ez a gondolat nem új, mert hiszen az egyházközségek életében, sőt anyagi fenntartásában is hosszú idő óta szokásban volt, hogy az egyházi földeket, melyek a lelkész és a tanító, nemkülönben a templom és az iskola jövedelmének legbiztosabb részét képezték, az egyháztagok munkálták meg. A munkaváltság kérdése az utóbbi esztendőben sok vitának, sőt sok bajnak volt az okozója az egyes egyház- községekben. Ma már ezen a kérdésen körülbelül túl vagyunk és a legtöbb helyen az egyházi javadalmi földek közös megmunkálása megszűnt. De azt a gondolatot, amelyik ebben a módszerben volt, idején való és helyes volna felújítani. Ma már nem azon fordul az egyházak élete, hogy milyen és mennyi ingatlannal rendelkeznek. Ma már nem elegendő biztosíték valamely egyházközség költségvetésének egyensúlya, nagyon jól tudjuk, hogy az egyháztagok hitén és hűségén kell felépülni az anyaszentegyház minden részének. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyház iránti kötelességet nem meríti ki az egyházi adó megfizetése, templombajárás, egyházi tisztség vállalása; hanem szinte minden nap kell beszédben, magaviseletben, védekezésben, egymás támogatásában ugyanolyan egyháztagnak lenni, mint azok az elődeink, akik nekisu- hintottdK. a kaszát az egyház földjén termett búzának, azután ősszel megint barázdát hasítottak ekéjükkel és mindig munkát adtak ahhoz, hogy az egyház földje termő föld legyen. Valóban szükség van arra, hogy egyháztagjaink ne csak évi adót, hanem évenként munkanapot is áldozzanak egyházukért. Mennyi lehetőség nyilik arra, hogy mindenki tegyen valamit. Talán szabad is azt mondani, hogy a legtöbb egyháztag valamit mégis csak tesz az egyházáért. De ezek az erők és munkakészségek annyira szétszóródtak, annyira nincsenek egy- egy cél érdekében Összefogva, irányítva és felhasználva, hogy sokkalta kevesebb eredmény mutatkozik meg, mint amennyi elérhető volna. Mozgalmat kellene indítani aziránt, hogy az egyes egyházközségek életében leginkább szükséges munkák céljaira az egyházhívek egy- cgy munkanapot időnként felajánljanak. Ahol nagyobb veszedelem van a felekezetek egymás közötti küzdelmében, ott az ingadozók erősítésére és egymás megvédésére. Ahol valamilyen viszálykodás folyik, annak megszüntetésére. Ahol anyagi terhek vannakj azok enyhítésére. Ahol félbemaradt munka van, annak felvételére. Ahol meggyengült valamely egyesület, annak újjászervezésére. És még mennyi munkalehetőség és még mennyi eredménylehetőség, ha csak egy kis összefogás mutatkozik. Vegyék fel ezt a gondolatot a helyi Luther Szövetségek programmjukba és nyerjenek vele szíves munkaerőket és örvendetes eredményeket.
