Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-19 / 16. szám
122. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 16 szám Lélekhalhatatlanság vagy feltámadás? Papiak, 1936 husvét ünnepedben. Kedves Uram-Öcsém! Szívesen olvastam a szolgálat buzgóságával teljes leveledet. Jól esik látnom, hogy az én szeretett unokaöcsém, ároni családunk legifjabb lévitája, mennyire szereti az Ur házában való lakozást. Kívánom is tiszta szívemből, találd meg papi tisztedben telkednek nyugalmát, híveidnek szeretetét és egykor majdan a magasságos menny béli Istennél telkednek üdvösségét. Hogy magamra fordítsam a szót: bizony sok nehézséggel kell megbirkóznom az életben. Az ekklézsiabeli munkálkodásomban az erőtlenedé test már eléggé megvisel s nem tud mindenben engedelmeskedni a lélek készségének. Hiszen tudod, hogy a minap ünnepeltek híveim 40 éves papi szolgálatom elérkezte alkalmából. A Te leveledet, melyet ez alkalmatossággal tettél postára, vettem és Néked nagyon köszönöm a benne foglalt jókívánságokkal egyetemben. De tudod fiam, ma már sok dolgot más szemmel nézek, mint régente. A gazdaságban sincs ina már olyan Örömöm, ’ mint egykor. Sok utánjárást igényel a föld és én bizony inkább itthon üldögélek, sem mint a cseléd után néznék. Jól teszed, fiam, hogy árendába adsz ki mindent, legalább a papi stúdiumokra több időt juttatsz Magadnak. Én már csak a régiekből élek. Az evangéliomi szentleckéket betéve tudom és róluk szóló magyarázataimat némelyes alkalmi részletekkel szövögetem által. Helyesen teszed, hogy a kommentárok véleményét is tekintetbe veszed, ami- által is elmélyíted magyarázataidat. Igaz, nekem is meghozza a posta egyházi lapjainkat, de már nehezemre esik ezeket az új írásokat követgetni gondolatjaikban. Éhez kapcsolódva jut eszembe valami, amit szeretnék Neked fiam, megírni. Hát hol is kezdjem? Bizonyosan Te is észrevetted a »Keresztyén Igazság« című lapunkban azt a cikket, mely szakavatott toliból husvét alkalmából íródott a halálról, a halhatatlanságról és a húsvéti hitről. Ezek a hitigazságok engem már csak korosabb létem miatt is közelebbről érintenek. Elolvastam hát az értekezést figyelmességgel. Éis itt van valami, amit nem hallgathatok el, ami engem is erős gondolkozásra késztet. Ne vesd meg Bátyád egy-némely megjegyzését. Úgy indul ez a cikk, mint ahogy én is szoktam prédikálásomban szólni a halálról. Nagyon szükséges is ez a téma, hogy azt gyakorta a hívek elé vigyük. De nézd, egészen megzavarodtam, mikor a halállal szemben elejteni láttam azt a legerősebb érvet, melyet a szülői házból, az elemi iskola és az akadémia padjaiból hoztam magammial, t. i. a lélek halhatatlanságának fenséges keresztyén tanát. Igaz, hogy a végén a húsvéti Evangélium fényébe helyez a cikk mindent, amelyről husvét napjaiban bőségesen megemlékezek én is magyarázásaimban, mégis, tudod fiam, nem látom át a lélekhalhatatlanság üdvigazságának ilyetén fél- retolást. Csak egy-két pontozatra mutatok reá. Mi lesz a teremtésről vallott felfogásunkból, ha a lélek nem halhatatlan? Negyven éve tanítom az oskolában és szólom a szószékről a belénk lehellett, isteni, halhatatlan lélek tanát. Ezt azt isteni szikrát most ezek után meg kellene tagadnom. Akkor pedig kérdezem: gondold csak meg: mi az, ami az embert az állatok alacsony világa fölé emeli? Eddig úgy prédikáltam és magamnak is legszentebb hitem, hogy a belénk szállt halhatatlan lélek az, ami az állatokéhoz hasonló testet emberré és a teremtés koronájává teszi. Ebből folyt az is, hogy szüntelenül azt hangoztattam és papi testvéreim is azt tették velem együtt, hogy az, ami érték bennünk, éppen a lélek, mely az érzéki testtel nem osztozik a rothadás törvényében. Arra intettem, hogy ezt a lelket becsüljük meg, tartsuk meg tisztaságban és szentségben, hiszen ez egy darab Isten Leikéből, melyet ö visszavár tőlünk. Koporsók mellett ezzel a hitigazsággal vigasztaltam az elszomorodott lelkeket. Milyen szépen is hangzik a temetési formulában: »legyen por az, ami porból vétetett és hamu, ami hamuból vétetett, de a lelkét Uram, mely belőled vétetett, vedd magadhoz és üdvözítsd.« Nem tagadhatja senki, hogy a feltámadás hitének is dicső hely jut még emellett a hitigazságok sorozatában. Hiszen a nagy ítélet napját a feltámadás fogja bevezetni, amikor is a halhatatlan lélek beköltözik örökkévaló dicsőséges testébe. Ezek után, azt hiszem, értesz engem, ha azt ..mondom, hogy negyven évi papi fungálá- somat látom halomra dönteni a lélekhalhatatlanság örök szép tanának ilyetén megtagadásával. Ti fiatalok, fiam, látom, minden téren könnyedén félreteszitek a régi útakat. Hallgass azért most az egyszer rám és ne vesd meg Bátyád aggodalmait. De igen el is kanyarodtam. Befejezem saraim. Csak még arra kérlek, írjál máskor is és ha úgy találod, írd meg' majdan áz|t is, mint is vagytok ti fiatal papi generáció a lélekhalhatatlanság szent eszméjével, melyről jó ám azt tudnunk, hogy nagy eleink a racionalizmus pusztító századában ezt is a maradandó keresztyén hitigazságok közé számolták, melyek erősen tanítandók és megőrzendők. Igaz, ha befejezted a konfirmációi oktatást, gyere el és látogass meg bennünket, szívesen és örömmel várunk feleségemmel.. A mennybéli jóságos Isten áldása legyen Veled mindenben. Szeretettel köszöntelek Bátyád. Senki se tudna gyermekibb és egyszerűbb módon beszélni, mint Krisztus és Ő mégis megszégyeníti az összes doktorokat. Luther.
