Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

Tájékozásul

8 nemcsak a lényeges, de még a leglényegtelenebb apró mellékeseményeket sem képes meghamisítás nélkül leírni. A 9-ik lap alján Jancsovics István lelkész megmarasztásáról van szó, — a mi nem 1869-ben, hanem 1870 február 28-án történt.

1) Kollár mint egyidejű dolgot meséli a jegyzetben, hogy Jancsovics „ez alkalommal a presbyterium által egy diszes ezüst serleggel lőn megtisztelve, hasonlóan Haviár Dániel is papságuk egynegyed százados emlékére." Mennyi valótlanság e pár sorban! Először is Jancsovics nem volt 25 hanem 35 éves pap,

2) tehát nem ülhette negyedszázados emlékét, — másodszor 1870-ben nem adhattak serlegetannak a Haviár Dánielnek, aki már 1867 ki november 7-ke óta a sirban pihent, menten irigyeinek nemtelen bántalmaitól.

3) így irnak ök beavatatlanok számára történetet, feledve a pirulást azon beavatottak előtt, kik őket minden nap rajt' érik az e fajta beszéden. Ennyi, gondolom, elég lesz előleges tájékozásul az emlékirat távoli olvasói számára azon történeti hűség méltatása végett, mellyel a cimzett irat elbeszélő ré*) Lásd az eredeti jegyzőkönyvet február 28-ról 1870-ben. 2) Kollár ur szerkesztési lázában nem vette észre, bogy ugyanazon sorokban, melyekre ő ama hamis jegyzetet teszi, Jancsovics maga szorul szóra ezt irja: „1 86 9. évben» fáradságos 35 év után, nyugalomra lépni óhajtván." A valódi tény ez: Haviár 1865-iki február 5-kén családilag megülte papsága 25-ik évét, s ez alkalomból a presbyterium kedveskedett neki ezüst billikommal. Ezt Kollár s érelmesnek gondolta a 30 év óta működő Jancsovicsi'a nézve, akiről annak idején nem emlékeztek meg ily szépen. Azért hát ez alkalomból ennek is adtak utólagosan billikomot hogy a jóegyetértés megmaradjon.