Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

55 hogy uj egyház alakítás kérdése első sorban a presbyteriumot, aztán az esperességet illeti törvényesen, s látván, hogy az ily népgyülésösszehivás „a törvényes egyházi hatóság elleni nyilt lázadást involvál" betiltotta; •de Békésmegye alispánja, Jancsovics Pál, nem tekintve, hogy ő esetleg Kollárnak sógora, az 179%. 26. t. ez. 4. §. és 1868. 53. t. cz. 20. és 24. §. világos szavainak ellenére megengedte. így bonyolódtak az ügyek egész a fentebb már leirt erőszakos követválasztásig, mely alkalommal a „nagy többséggel

u rendelkező Kollár megbukott. Időközben, t. i. máj 28-kán esperességi gyűlés tartatott Mező-Berényben, melyre Kollár s pártjának küldöttei is megjelentek egy kérvénynyel. Ebben nem kevesebbet követeltek, mint hogy a szarvasi presbyterium, mint népellenes, elcsapassék, a nov. 5-ki papválasztás mint törvénytelen megsemmisíttessék, az igazgató lelkész pedig mint zsarnok consistorium elé állittassék. Nem akarjuk fárasztani a t. olvasó figyelmét ezen. gyűlés érdekes jeleneteinek leírásával s a további fejleményeknek részletes rajzával.

3) Azt hisszük, hogy az eddigiekből is tökéletesen tájékozta magát a szarvasi dráma hőseinek jelleme iránt. Röviden még csak azt emiitjük itt fel, hogy a ín.-berényi esp. gyűlés, meghallgatván a szarvasi egyház presbyteriumának nyilatkozatát és egyhangúlag ezt határozta: hogy az esperes elK. ur o gyűléstől szólva oly szavakat ad az esperes szájába^ melyekről a/, ő képzeluién kivíil senki sem tud semmit. Hiszen, ha már érdekeset akart mondani, akkor idézhette volna saját szavait, melyekkel általános derültséget okozott, midőn kínjában ezeket mondotta: ezen oltári szentekre esküszöm, nem hazudom !