Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

32 van vive; a gyűléseken személyes érdekek harcolnak; gyűlések végzései elferdítve adatnak a nép tudtára; legújabban is a többi közt azon, valósággal ellenkező hir terjesztetik, mintha nt. Jancsovics urnák lemondása az egyházi elnöknek unszolására lett volna a szószékről és presbyter teremben felolvasva. Ezen veszélyes tényekkel szemközt a presbyter urakat békés és lelkiismeretes tanácskozásra hívja fel."

1) Azonban, fájdalom, ez elnöki felhívásnak nem volt foganatja, mert a világi elnök egy kérvényt olvastatott fel, melyben a leköszönt lelkésznek 105 buzgó tisztelője azt követeli, hogy Jancsovics lemondó levele tárgyában külön közgyűlés tartassék. „S ehez — mondá Kollár — én is lelkemből csatlakozom." Tudni kell itt azt is, hogy ebben a kérvényben már Jancsovics visszahívásáról van szó. Hiába hozatott fel, hogy e tárgy be van fejezve, hogy a lemondás mely a nép tudomására volt már hozva a szószékről, nem szorul külön népgyűlési megerősítésre, annál inkább, mivel az esperes ur ezt már a superintendens urnák is rég bejelentette, s a jelen gyűlést „egy protestáns szellemben történendő papválasztás előkészítésére" hivatalosan felszóliitotta. A jelenvolt három sógor (Kollár Baltazár, Télessy) a népjogait emlegette folyvást, mintha az önkénytes, és amint az emlékíró mondja „nem színlelt hanem határozottlemondási tényhez a nép jogai lennének kötve *) A jegyzököny szavai. 3) „A lemondás — úgymond az eml. 10* 1. nem színlelés, hanem határozott lem ondás, mit bizonyít azon körűim ény is, hogy J. I. nehogy netán marasztaltassék — Pestre menekült." Ha ez igaz, akkor hogy fejti meg Kollár ur az általa sürgetett nép gy ül é s tárgyi szükségét, mely miatt