Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

33 Valóban nagyon bárgyúnak kellett volna lennie annak a presbyternek, aki e szemszuró indokolatlan heveskedésben a ,.papi konc" elvesztése feletti családi fájdalom nyilatkozatát ne érezte volna. A népjogra való hivatkozásukat nevetéssel fogadták. Hosszas vita után szavazásra kerülvén a dolog, 48 szavazattal 34 ellen (ezeknek élén a 3 sógor) az e tárgybani külön közgyűlés egybehivása elejtetett. A törvénytudó inspektor ekkor, észrevévén, hogy régi párthívei közül sokan jelentek meg hallgatókul, nem tagadhatta meg magától, hogy egy tótnyelvü dictióban síkra ne szálljon. Kijelentette. hogy ő a népjogainak őre, hogy ő a nép akaratjának tolmácsa a népet elnyomó pap és egyházképviselet zsarnoksága ellenében! Kijelentette, hogy aki neki ellentmond, testület vagy egyes ember, azt ő a népharag ítélőszéke elé állítja. Tüzes arccal elmondá azt is, hogy ö a presbytereket, ha az ő általa tolmácsolt népakaratának ellentállnak, a néppel elcsapatja, mert az ő inspektori feje szerint, a presbyterium mandatuina csak addig szól, ameddig az isten népének tetszik. Kikél azon rtévfogalmak" ellen is, mintha az uralkodni vágyó papok és tanítók hiványa bármikor nem volna változtatható, kisebbíthető, sőt megszüntethető — ha a nép akarja! Hiszen mi volna az autonom szabadság egyéb, mint a nép akaratjának teljesülése? Ily handabandával, s kivált az elmondásban tanúsított szokatlan tüzével meglepte a gyűlés tagjait; s a halle gyűlésen rosszul palastolt indokból a nép nevében annyira közelgek ? Ha ő mint sógor tudta, hogy a lemondás határozott, mért kivántaJancsovicsot visszahivn i elhagyott papi székébe ? Ez volt a titok akkor is! 3