Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

64 gántársadalmi téren lehet eszközölni, azt is csak ugy, ha a festett okok és indulatok megszűnnek. íme ezek volnának azok, miket a szarvasi ev. presbyterium az ellene irányzott „Emlékirat" hamis közleményei ellenében történetim előadásban az ev. egyház egyetemének előterjeszteni akart. Sok ide nem tartozó részletet, mint személyeskedést, szándékosan mellőztünk. A megtámadott férfiak az emlékirat szerzője ellenében nem szorultak védelemre. Még csak néhány szót legyen szabad amaz irat szellemére nézve mondanunk. Az egészen valami exclusiv szabadelvüség affectálása vonul keresztül. „A ki nincs velem, az a szabadságnak ellene, az népjog taposó." — Ez a folytonosan pengetett húr. Ennek ellenében a zsarnoksággal, despotismussal vádolt presbyterium ünnepélyen kijelenti, hogy mint a fenálló autonom joggyakorlat szerint megválasztott törvényes egyházkormányzó testület, mely tudatával bir annak, hogy magának a népnek kifolyása és bizományosa, a fentebb vázolt viszályban esküje szerinti kötelességeinek és jogainak gyakorlatában csak egy eszme által vezéreltette magát, s ez nem volt más. mint a szarvasi ev. egyház üdve. S éppen azért nyilt homlokkal és nyugodt lélekkel lép mindenkor a mivelt világ ítélő széke elé. A népet, a józan demokratia értelmében vett népet, soha nem kicsinylette, soha el nem nyomta — amint hogy absurdum volna, hogy alig száz ember birjon elnyomni 20000 lelket! De igen is elnyomta őket, (L i. a nyugtalankodókat) és el fogja nyomni örökké a törvény hatalma, melynek ellenében még K.-nál is nagyobb hősnek ok-