Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

65 vetlenül és mindig buknia kell. Ez az erkölcsi világrend örök törvénye. Hogy a presb. tetteiben nem kért tanácsot a K. által vezetett csoporttúl, s hogy e csoport gyengéinek nem hízelgett soha, az méltóságérzetéből következett. Tudja, hogy a tömeg nem azonos a joggal és igazsággal. Célunk az egyház java; ehez vezérlő utunk az autonom törvény, fegyverünk a jog és igazság víila. Ebben feküdt erőnk, ez volt a „zsarnokság," melyet oly könnyen gyakorolhattunk ! A mi a részrehajlás vádját illeti, azt egyszerűen visszautasítjuk, mint triviális szájból eredő rágalmat. Nem tudjuk, hogy azon oktalan provocatióban, mely némely tanítóinkat alaptalanul vádló s ezekkel szemben Baltazár Lajos volt tanítót magasztaló szavakban foglaltatik, mit bámuljunk inkább: a ténygyártási merészséget-e, vagy pedig a gyanúsítás ördögi szellemét ? Azt akarja-e Kollár ur, hogy a presbyterium, mint erkölcsi testület, önvédelemből egy szerencsétlen tanítójának — éppen nem nyilvánosságra való — ügyét szellőztesse a világ előtt? Hát nem elég csapás az a szegény, B. L.ra, hogy öt az ellene emelt Írásbeli vácira, az önmaga által is követelt vizsgálat folytán egy rendes törvényszéki Ítélet sújtja? Higyje meg K. ur, hogy a presbyterium és az abban bántalmazott egyesek sokkal több önmegtagadással és sokkal finomabb erkölcsi érzékkel birnak, semhogy indulatos gyanúsító kihívására Baltazár Lajost holmi obscurus jegyzőkönyvek idézése által akarnák bűnösnek bizonyítani. E fölött nem indulatos párt, hanem pártatlan törvényszék döntött már. Baltazár Lajos pedig, ki bizonyára emlékezni fog még úgynevezett „elleneinek" jó tanácsára, a „rokonok" által előidézett, részvétgerjesztö jelen állapotában elmond*