Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

29 íme a seb, mely miatt Jancsovics a végleges leköszönésre határozta magát. Külömben tudni kell, hogy ő már 1848 ban s ismét 1868-nak a végén is tényleg leköszönt volt, s az egyházat több hétre elhagyta. Tudni kell továbbá azt is, hogy egyházi szónoklataiba szerette beszőni leköszönési szándékát, s hogy 1870-ki febr. 28-án (nem 1869ben, mint K ur emlékszik) történt harmadik lemondásakor a presb. — Sárkány és Tatay szószólása mellett — csak azzal birta megmarasztani, hogy az eddigi közös káplánt neki engedte át, hogy könnyebben győzze a munkát. Ezt maga J. ur is igy beszéli el: „a presb. lemondásomat el nem fogadta, söt oly intézkedést tőn, melynólfogva én megkímélve magamat a papi functióhtól, legalább néhányszor lépjek fel évenkint a szószékre, s e tekintetből két s. lelkész segédletét mellém elrendelte."

1) Ezt ő a következő vasárnapon a szószékről ugy hirdetteté ki a gyülekezetnek, miszerint csak egy évre vállalta el a hivatalt;

2) a papi functióktól pedig ugyancsak kimélte magát. De e mellett szenvedett az egyházképpen ez vitte Janurikot arra, hogy felszólaljon, annál is inkább, mert az egy éo 1870-ki márczius elejétől 1871-ki juliusig már bőven eltelt volt. — Nem akarjuk itt emliteni az e miatt felmerült családi jeleneteket, csak annak emlitésére szorítkozunk, a mi nyilvános tény, hogy t. i. Jancsovics egy lapban oly nyilatkozatot tett közzé, mely szerint papi meggyőződése az egyháznak bizonyos hitcikkeivel meghasonlott. ') Emlékirat 9. 1. 3) Saját kézirata, mely ezt tanúsítja, kezünknél van.