Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

30 Mindez elegendő ok volt arra, hogy az ő leköszönését mindenki komolynak és véglegesnak tekintse. De Kollár ur ezt a közönséges dolgot is más szinben tüntette fel. Ugyanis Jancsovics leköszönését egy névtelen levéllel hozta kapcsolatba, mely állítólag J. kezeibe játszatván, őt az egyház elhagyására kényszeritette. Mi volt e dologban való, azt a családon kivül senki sein tudja. Annyi bizonyos, hogy Kollár Sárkány János ur előtt azt állitá, hogy e levél birtokában van, s miután tartalmából egyes részleteket, közölt volna, nem átallotta annak szerzésével Tatayt As Sárkányt gyanúsítani, akik J. leköszönésének, az előrelátható bonyodalmak miatt, leghatározottabb ellenzői voltak. S midőn 1871. augusztus lö-iki presb. gyűlésen e kérdés felmerült, K. a jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint, a levél létezését határozottan eltagadta, dacára annak, hogy az elnöklő lelkész, ama levél tartalmát K. ur saját közlése szerint, nyilvánosan szemébe mondta. De ne feszegessük e kérdést. A tény az, hogy Jancsovics 1871. julius 15-kén szokatlan módon elhagyta a várost. Megrémült családjától csak azt lehetett kitudni, hogy Amerikába menekült. Útközben, Pesten, három leköszönő levelet irt sógorának: egyik szólt az espereshez, egy a presbyteriumhoz, egy a szarvasi néphez.

1) Az elsőt K. ur sietett elküldeni az espereshez. A néphez szólót zsebében hordta julius 30-ig azon számítással, hogy azt e napon az igazgató lelkész tudtán kivül, az Amerika felé siető sógornak magán káplánja által közisteni tisztelet alkalmával felfogja olvastatni. Az alatt egy leendő templomi csendháboritásról sut') Mindahárom közöltetik az emlékirat 9. és. 10. lapján.