Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren

21 Kollár I. sem volt már szolgabíró, s azért méltán lehetett is várni a békét. Ugyanis, mikor ez év végén (1871) a megyei tisztviselők választásának ideje bekövetkezett, az újonnan szervezett megye abban a sújtó tényben mondotta ki Kollár felett az Ítéletet, hogy a jelölő értekezleten minden párt, főként pedig a döntő balpárt (melyet K. ur Szarvason kizárólag gondol személyesíteni,) hivatalra méltatlannak találta. Az illető pont szavai ezek: „Az összes balpárt Kollár János urat, tekintettel az o *zolgabirósága alatt Szarvason tudvalevőleg felmerült sajnos izgatásokra, az uj tisztviselők sorába felvehetőnek nem találta s a kijeleltek sorábál kihagyta

tt l) Az ekként önvétkei miatt megbukott szolgabíró, támaszkodva a még mindig hivő népére, nem tette le a fegyvert. Sőt — amit hivatalos működése alatt senki sem tapasztalt — most bámulatos tevékenységet fejtett ki — de fájdalom csak roszban. Gyűléseket tartott, — már ekkor egyházi ügyben, de melyekről csak a második részben fogunk részletesebben szóllani. Itt — tárgyrokonságnál fogva még két igen nevezetes polgári mozgalmat kell fölemlítenem, melyek szintén nagy befolyással voltak a szarvasi viszály élesztésére és állandósítására, amennyiben itt is ösmert gyászhősünk volt a, szereplő. 1872. jun. 18-án követválasztás volt Szarvason. 1861. óta b. Podmaniczky Frigyes volt Szarvasnak országgyűlési követje, kit minden ellenjelölt nélkül közakarattal választott meg mindannyiszor a szarvasi nép. Kollárék előtt most már ez sem volt elég „népies" képviselő. Külömben is „elárulta a hazát

8 — mert hiszen. *) AE illető elnökség szívességéből kezünknél levő okmány.