Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren

22 reformpárti programmot adott. Az intelligentia azonban és a fóldmivelő polgárság zöme hű maradt a régi, ki­próbált hazafiságu férfiúhoz. De fellépett ellene a „nép­vezér", és miután a pesti központi balpárt elnökségé­től megszerezte magának azt a meggyőződést és okmányt 1) hogy ő igazi telivér baloldali ember, megkezdődött a korteskedés és a népboldogító szónokolgatás. Amit a raffínirt kortesi furfang egy szerencsétlen elámított tö­megnek kedveset csak mondhat, az itt mind elmonda­tott; 2) de eredmény nélkül, mert a szarvasi józan pol­gárság nagy többségben lévén, újra Podmaniczkyt vá­lasztotta meg. Ezt a Kollárpárti kisebbség oly zokon, vette, hogy dühében — mint afféle romboló commune­párthoz illik — megrohanta a városházát, ugy hogy l) A jámbor nem l>';vén magával tisztában, programmját felküld­te Pestre, hogy beválik-e hát igaz baloldalinak? Es a megerősítő csalhatatlan decretum megjelent a vá­lasztás előtti napcn a „Hon"-ban. a) Az egész abban öszpontosult, hogy ha K. lesz a követ — ak­kor a nép visszakapja jogait, még a ministereket is a nép fogja választani! az utakat a kormány fogja csi­nálni, a tanítókat is a kormány fogja fizetni stb. — Az ilyen haszontalan kortesfogásokra nem fektetnénk súlyt, ha szomorú következményök nem lett volna. De a tudat­lan hivő nép azon része, melynek sem szellemi sem anya­gi qualaficátiója nem volt a törvényes szavazáshoz, külö­nösen az ifjú katonaviselt emberek, oly dühösek lettek az őket „jogaiktól megfosztó" urak ellen, miszerint csak haj­szálon függött, hogy polgárvérrel nem mocskolták be a szar­vasi nép becsületét. A veszély pillanatában a kortesvezérek elillantak, s a gyilkos rohamra uszított nép ártatlan el­ámítottjai — mint tettesek (a második választásnál) a bün­fenyitő törvényszék Ítélete alá kerültek. Ilyen népvezér­ségnek még nincs kellő neve a magyar nagy szótárban.

Next

/
Thumbnails
Contents