Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
IV.
47 ;i püspök urakra bízatván, szóba hozatott az ünnepek száma, mely egyes gyülekezetekben annyira fölszaporodott, hogy a katholikusok ünnepeinek számát már-már megközelítette; míg ellenben más gyülekezeteknél csakis Krisztus élettörténetének legnevezetesebb mozzanataira, az úgynevezett nagy ünnepekre szorítkoztak. Hogy tehát e tekintetben is lehetőleg egyformaság legyen az egyházban, elhatároztatott, hogy elhagyván a többinek megölését, csak az itt specificált napok tartassanak meg, úgy mint: Ujesztendő, Három királyok, Pálfordulása, Boldogasszony tisztulása, Mátyás apostol, Boldogasszonv köszöntetése, Nagypéntek, Husvét három napja, Fülöp és Jakab, Krisztus meni^bemenetele, Pünkösd három napja, Keresztelő János, Péter és Pál, Boldogasszony látogatása, Jakab apostol, Űr színeváltozása, Bertalan apostol, Máté evangyelista, Mihály archangyal, Simon és Júdás, András apostol, Tamás apostol, Karácsony, István martyr, János apostol és evangyelista».1 Ezen meglehetősen nagy számú ünnepek feletti tárgyalásból kitűnt, hogy némely helyen adventben az úgynevezett roráték is divatban voltak, melyek már csak azért is, mert éjjeli időben tartatván, sok botrányra adtak alkalmat, eltörültettek, s ezek helyett az adventi külön könyörgések rendeltettek el. Hasonlóképpen elrendeltetett, hogy évenkint három ünnep előtt, és pedig: Pálfordulása, Fülöp és Jakab, és végre Máté evangyelista napja előtt böjt tartassék ; úgy azonban, hogy a bűnbánatra legyen fektetve a sulv, és nem a böjtölésre. Ez utóbbinak megtartása teljesen a hívek szabad elhatározására bízatott. A lelkészi hívásra nézve elfogadtatott a zsolnai zsinatnak kilenczedik pontja, mely szerint a lelkész, ha valamely egyház által megválasztatik, mutassa be magát az illető superintendensnél, esperesnél és inspectornál. A superintendensnél különösen azért, hogy az meggvőződhessék, vájjon élete és tudománya ellen nincs-e kifogás, és hogy törvényes úton nyerte-e meg a meghívást. Ennek kapcsában Szirmay Miklós szóba hozta a lelsőbb iskolák tanárainak választatását és képesítési módját. Általános szokás volt ugyanis, hogy a tanárok theologusokból választattak, mert akkoriban minden iskola felekezeti lévén, minden tanártól megkövetelték nemcsak azt, hogy a theologiát elvégezze, hanem azt is, hogy tanulmányainak befejezése czéljából a külföldi prot. Magyar napló, Nemz. Múz. Panda et Nefanda.
