Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
IV.
48 egyetemekre is kimenjen. Mind az által a kiválóbb férfiak belátták már akkor is, hogy a tanári képesség sok tekintetben elüt a papi pályán működő férfiak képességi követelményeitől. Ilyen volt az e tárgyban felszólaló Szirmay Miklós is, a ki különösen a felsőbb iskolák igazgatóinak kiképzésére fektetett nagy súlyt; s ennél fogva kívánta, hogy a tanári pályára hivatást érző ifjak egypár évig a gymnasiumoknál alkalmaztassanak, legalább két évig nőtlenek maradjanak, hogy aztán annál könnyebben mehessenek ki a külföldre. Csak ha onnét kellő bizonyítványokkal ellátva visszatértek, akkor tegyenek képesítő vizsgálatot. Szirmaynak ezen indítványnál különösen az eperjesi collegium lebegett szemei előtt, melyet mindig a legkitűnőbb tanárokkal kívánt volna ellátni. Az egyházi férfiak, s köztiig első sorban a jelenvolt püspökök, nem ellenezték ez indítványt; sőt örömüket fejezték ki, ha az eperjesi collegium a külföldön tanúit férfiakból kap tanárokat. Ezért szívesen fogadták azt is, hogy a greifswaldi egyetemen a svéd király által adományozott stipendiumra ajánlandó ifjak megválasztásánál a világi urak is befolyjanak. Hiszen úgy is voltaképpen ők szerezték a segélyt. Szirmay örömmel mutatta fel Rákóczy fejedelemnek engedélyét arra nézve, hogy a kimenendő ifjak rendes útlevéllel látassanak el; valamint a svéd királynak azon pártfogó határozatát is, melyben a magyar ifjak eltartására való készségét ismételten kifejezte. Minthogy pedig ez idő szerint Greifswaldban csak három magyar tanuló volt; a negyedik helynek betöltéséről még e zsinaton gondoskodtak az egyház atyái. Ezzel a délelőtti tanácskozás véget ért. A délutáni ülésen meglehetősen kellemetlen dolgokkal foglalkoztak. Ugyanis némely Q becsúszott egyházi visszaélések mellett a tanítók és papok társadalmi és hivatali hibái is szellőztettek. Természetes, hogy ez szemrehányások és fenyegetések nélkül nem ment. «Megfeddettek — úgymond az egykorú napló — különb-különbféle excessusok némely tisztelendő Tanítóknak és Mestereknek; és megintettek, hogy ezután ne látogatnák a korcsmaházakat, és ne tánczolnának stb. . .» A háborús idők, a bizonytalan élet, és az ennek következtében beállott fegyelmetlenség oly kihágásokra adott alkalmat a falu helyeken lakó némely gyenge tanítóknak, melyek szégyenére voltak az ev. egyháznak. Megtörtént, hogy az offertorium pénzét
