Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
VII.
133 értelmeikben kívánta végrehajtatni. Beismerték, hogy az új törvény ellentétben áll ő felségének előbbeni resolutióival, és hogy annak életbeléptetése uj zavarokat fog előidézni. Volt olyan miniszter is, a ki nem tagadta, hogy jelenleg is a papság vezette félre ő felségét. Hunyady referendárius magyaréi e szavakat mondá: «Isten a tanúm, nem tehetek róla, hogy ez az articulus bémászott; nem is tudom, miképpen történt; tudnék ugyan valamit mondani, de nem szabad.» Ez eléggé jellemzi az akkori udvari állapotokat. A miniszterek sokszor legjobb meggyőződésük ellen voltak kénytelenek cselekedni, mert a klérus oly elhatározásokra bírta a királyt, melyek ellen felszólalni kényes dolog volt. így például éppen akkor, mikor a protestánsok küldöttsége ott járt, az udvarnál elhitették, hogy az evangélikusok nyakassága és engedetlensége nem ismer határt, hogy most, mikor a veszélyes conventiculumok és zsinatok tartása új törvény által betiltatott, ezek a vasmegyei Dömökön kir. engedély nélkül zsinatot tartanak és ott veszélyes dolgokat forralnak stb. Az evang. küldöttek meglepetve hallották e szemrehányásképpen mondott híreket. írtak Ostfynak, igaz-e, hogy Dömökön 83 ev. lelkész jött össze zsinatot tartani, a miről ők semmit sem tudnak: elmondták, hogy ha ez való igaz lenne, akkor ők magok is elitélik az efféle tapintatlanságot. Kisült, hogy e hír sem volt egyéb, mint az evangélikusok elleni gyűlölet szitására kigondolt gyanúsítás, mely e mozgalmas időben megtette hatását a bécsi kormánynál. Mindazáltal az evang. küldöttségnek volt annyi hatása, hogy a miniszteri tanácsban némely kifejezések enyhíttettek. így az «ad clementissimum beneplacitum» szavak a 30-ik czikkből kihagyattak. A conventiculumokról szóló czikkelyben ezen szavak helyett: «perniciosorum et ideo communiter» tétetett: «omnium semper vetitorum». Mikor e módosítás tárgyalása végett május 7-kén az országgyűlés mind a két háza ismét összegyülekezett: a klérus tagjai protestáltak mindazon határozatok ellen, melyek a protestánsok, vagy a mint ők szerették mondani, az «akatholikusok» javára hozattak. Erről bizonyítványt kértek magoknak kiadatni. Mellettök nyilatkoztak a világiak közül is gr. Batthyáni Eerencz, gr. Kéry János és br. Berényi György. Okolicsányi, midőn látta, hogy azon protestatióhoz a kath.
