Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

miféle célra adattak ezek az alapok? Továbbá: kik teljesítik most azokat a szolgálatokat és kötelességeket^, amelyeknek fejében adattak a szóban levő kath. alapok és alapítványok? Nem forog-e itt is oly állapot fenn, mint a főpapi vagyonnál? Nem lett e. áthárítva a tehernek és kötelességnek nagyobb része másokra, vagy az államra? Ez a lényeges kérdés, melyre válaszolni kellene. Fájdalom, ezen lényeges kérdésre adandó válaszunk sem lehet olyan, aminővel Dudekék meg lennének elégedve; mert ők itt is, mint mindenült, mindenkor csak a saját egyházuk régi előjogait és nem a törvény szavait kívánják érvényesíteni; természetesen a többi felekezetek rovására és hátrányára. Semmitől sem iáznak annyira, mint a jognak, a törvénynek és az igazságnak alkalmazásától. Dr. Dudek, a komoly és tudós tanár, a társadalmilag is művelt és máskülönben általunk is tisztelt férfiú,., e tekintetben annyira elfogult, hogy nem röstelli a mi igazaink forrását rút irigységnek nevezni. Holott tudja, hogy mi sohasem beszélünk vagyonrablásról, sem erőszakosságról, hanem mindig és következetesen magasabb elvekről és a törvény becsületes végrehajtásáról. Nem is értjük az izgatottságnak valódi okát, mert hiszen a vallás- és közoktatási tárca mindig a legjelesebb és kizárólag kath. miniszterek kezében van. A kath. autonómiát pedig senki sem óhajtja őszintébb lélekkel, mint mi protestánsok. Csak jól kell különböztetni és nem zavarni össze az ellentétes felfogásokat. Talán dr. Dudek is el fogja ismerni, hogy e sorok írója is foglalkozott valaha a kath. egyházi vagyon és a kath. alapok és alapítványok ügyeivel. És akik közelről figyelemmel kísérték hivatalos eljárását, azok nem tapasztalhattak nála katholikus-ellenes törekvéseket. Ezért tartjamagát jogosultnak arra, hogy kath. testvéreit óvja a túlzásoktól. Hiszen korábban e sorok írója is tagja volt annak az országos bizottságnak, mely Trefort idejében a kath. alapok és alapítványok jogi természetének megvizs-