Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

Debrecen nagy összeggel járul az ottani egyetem felállításához. Abban sincs igaza a bosszankodó t. tanár úrnak, hogy a kormány nem adja meg a tizenkét millió katholikusnak azt, amit a három millió protestánsnak megadott, t. i. hogy saját dolgai felett szabadon rendelkezzék! Hát ugyan ki akadályozza Magyarországon a hatalmas r. kath. egyházat abban, hogy saját dolgai felett szabadon rendelkezzék?! Ehhez nem kell kormányi engedély. Ezért nem kell a kath. minisztereket okolni, annál kevésbbé szidni és gyanúsítani. Sajátja felett minden ember és minden törvényes testület szabadon rendelkezik! De itt, a szőnyegen forgó kérdésben, nem a kath. egyház sajátjáról, hanem a magyar állam sajátjáról, annak tulajdonjogáról lévén szó, semmiféle miniszter nem támogathatja a kath. papság hamis és jogtalan követelését anélkül, hogy a hazaárulás bűnébe ne essék! Ha a tisztelt tanár úr, harag és felháborodás nélkül elfogulatlanul, igaz keresztényi igazságszeretettel tudna gondolkozni, akkor nem emelhetne ilyen méltatlan vádat a kath. miniszterek ellen. Mert azok a miniszter urak mindnyájan legalább is olyan igazhitű kath. férfiak, mint a biráló tanár úr. Azoknak a méltatlanul megrótt minisztereknek abszolúte semmi okuk nem volt és nem is lehetett a r. kath. egyház megkárosítására. Egyedüli bűnük csak az, hogy tisztább felfogásuk van az ország érdekeiről és a fennálló törvények kötelező erejéről, mint a tisztelt kath. papság némely tagjainak, akik semmit sem akarnak tudni a világ haladásáról, a vallási jogegyenlőség és viszonosság elveiről .és ezeknek alkalmazásáról. Ez pedig nagy bajoknak az okozója; mert állandóvá teszi a haza polgárai között az egyenetlenkedés és gyűlölködés átkát. Aki az ország ügyeiről helyesen és igazságosan akar ítélni, annak mindenekfelett őrizkednie kell az önzés és részrehajlás bűneitől. Mert más a helyzete annak, aki