Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

csak saját házi ügyeivel foglalkozik és ezek felett szabadon rendelkezik, és más a helyzete azoknak, akik a kormány rudjánál állva és dolgozva érzik, hogy ők tetteikért és esetleges mulasztásaikért felelősek a királynak, az országnak és saját lelkiismeretüknek. Ezeknek szent kötelességük a törvény szerint cselekedniük, mert különben közmegvetésnek tennék ki magukat. Dr. Dudek nem felelős senkinek; legfeljebb azoknak, akik megengedik neki, hogy tetszése szerint bírálgathassa és gúnyolhassa a kormányt és a protestánsokat. Ő sajnálkozik és bosszankodik afelett, hogy «a sajtóban senkinek sem jutott eszébe megmagyarázni az embereknek azt, hogy a kath. egyházi nagyon nem keletkezett az állam javaiból!» Ő tehát ennek a bebizonyítására vállalkozott. Lássuk miképpen? Az az állítása, mintha eddig senkinek sem jutott volna eszébe megmagyarázni az embereknek a téves állítást, nem felel meg egészen a valóságnak; mert ellenkezőleg úgy áll a dolog, hogy nemcsak a sajtóban, hanem a kath. nagygyűléseken is évtizedek óta sokan magyarázgatják az ő tételét; de sem ő, sem azok nem bírták bebizonyítani az egyházi vagyonnak felekezeti tulajdonságát. Ez pedig igen nagy kérdés, melyet okvetlenül meg kell oldani; de nem egyszerű állításokkal, üres frázisokkal, annál kevésbbé részrehajló és önző elfogultsággal, hanem a jog, a törvény és az igazság alapján, történelmi adatokkal. A történelmi adatok pedig azt bizonyítják, hogy a régi törvények és felfogások szerint a kath. egyház élvezetében lévő vagyonnak tekintélyesebb része kétségtelenül állami vagyon ; de az is igaz, hogy egy része a kegyes hívek hagyományából eredt. Ebből aztán józan ész szerint az következik, hogy különböztetni kell; mert amilyen helytelen volna a vagyonrablás, épp olyan helytelen a jogtalan, a meg nem szolgált vagyonhoz való ragaszkodás. Úgy az államnak, mint & r. kath. egyháznak közös érdeke követeli, hogy a tényállás megállapíttassék és az ügy a fennálló új töi -