Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

lőség és viszonosság elveinél fogva a többi törvényesen bevett vallásfelekezeteknek is adjon megfelelő arányban ilyen alapokat és alapítványokot, vagy azoknak megfelelő dotációt. Igen sajnálatos tünemény, hogy Dudekék még ez ellen is tüzelnek. A harmadik róm. kath. püspök, aki felül tud emelkedni a felekezetiség túlhajtásain anélkül hogy saját egyházának kárát akarná, az apostoli lelkű és tevékenységű Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Igaz, hogy Dudekék ezt is szívesen küldenék Szibériába; de azért az igazságot még sem lehet elfojtani. Ennek szavai a kath. vagyonra nézve a következők: «Azt a kulturális munkát, melyet hajdanában kizárólag az egyház végezett s azt a hatalmat, melyet ezen a réven a papság képviselt, ma már a polgári áltám igényíi magának. Még pedig teljes joggal, mivel azon funkciókat, melyeket hajdan az egyház végezett, ma már a polgári elem végezi. Sem a honvédelem, sem a nemzeti kultúra fejlesztése nem az egyház kiváltsága és kötelessége, mint volt hajdan. Ebből önkényt következik, hogy az ezen munka fejében nyert vagyon és birtok sem képezheti az egyház kizárólagos tulajdonát». Ez az, amit mi részletes fejtegetésben bővebben is kimutattunk és aminek igazságát vakbuzgóság és elfogultság nélkül kétségbe vonni nem is lehet. Szabadjon hinnünk, hogy a nagyérdemű püspöki karban és a kath. világiak között is többen osztják ezt a nézetet. Ám adassanak át az eddig csupán kath. célokra szolgáló állami alapok és alapítványok a kath. autonómiának ; ez ellen nekünk semmi kifogásunk nem lehet. De annak két nagy és természetes következménye van, mely elől egy igazi hazafi sem zárkózhatik el, aki az 1848-iki törvényeket tiszteletben tartja és ad valamit az igazságra és a vallásfelekezetek közötti béke helyreállítására. Ez a két nagy következmény a következő: 1. hogy ha az e.Mig csupán kath. célokra szolgáló -alapok és alapítványok átadatnak a kath. autonómia keze-