Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

itt fődolog — tudnunk kell, vájjon teljesíti-e a papság még most is azokat a szolgálatokat, melyeknek fejében e javadalmakat kapta és koronként gyarapította? Ez az egyedül helyes kiindulási pont; mert az ezen kérdésekre adott válasz helyességétől függ a kérdés megoldásának helyessége is. Nem az a lényeges, nem az a döntő, amit erről a római pápák mondtak és a magyar Werbőczyek írtak. Még csak azt sem akarjuk szellőztetni, hogy a magyar állam szuverén jogainak sérelmével és a magyar királyok főkegyúri jogának kijátszásával, mi jogon osztogatták hajdan a római pápák pénzért idegeneknek a magyar egyházi birtokok jövedelmeit. E téren a magyar nemzet történelmében sok visszaélés történt, melyre ezúttal nem kívánunk kiterjeszkedni. Hiszen Dudekék majd adnak még okot és alkalmat arra is, hogy meghallgatván egyházjogi felfogásukat — kimutassuk állításaiknak tarthatatlanságát.Az ő elméletük eltér a mi felfogásunktól. Ők más forrásokból merítik adataikat, mint mi és nem szeretik kutatni az egyházi vagyon jogi természetét ott, ahol kell t. i. a papság által századokon át végzett állami és politikai, kormányzati és igazságszolgáltatási munkának díjában. Okét már gyermekkorukban megtanították arra, hogy mit írt róluk az első magyar király Imre fiának, hogy tiszteljék a papokat és püspököket,mert — úgymond — az Úristen ezeket tette az emberiség őreivé, a lelkek vizsgálóivá és minden isteni szentség adóivá; ezek nélkül királyságok és fejedelemségek nem állhatnak fenn stb. És ez igen bölcs beszéd és tanítás volt; mert akkor és későbben még századokon át valóban ők voltak az egész ország tanítói, oktatói és vezetői, nemcsak vatlási és egyházi dolgokban, hanem az összes világi kormányzat intézésében is! Nem szabad feledni, hogy a világi elem egész a Hunyadiak koráig sem írni, sem olvasni, sem latinul beszélni nem tudott. A szellemi sötétség azon századaiban a papok voltak a lelki világosság egyedüli terjesztői