Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

és az erkölcsök fenntartói. Az erőszak korában ők csináltak rendet; fékezték a bűnösöket és vezették a királyokat is. Ezt a nagy érdemet el kell ismerni minden igaz embernek. Az első tanácsos mindig az esztergomi érsek volt, akinek közreműködését és jelenlétét királyaink még rövid időre sem nélkülözhették. Törvények rendelték, hogy a király udvarában állandóan két püspök legyen, kiket negyedévenként mások váltottak fel.

1 A régi királyok még a csatatérre, sőt II. Endre még a szent földre is magával vitte őket. Ezek voltak miniszterei és tanácsadói, szellemi és erkölcsi vezetői — valóságos gyámapái. Az alsóbb papságból és szerzetesekből kerültek ki a jegyzők, az írnokok, közjegyzők és birák, levéltárnokok és telekkönyvvezetők, kincstárnokok, végrehajtók; a felsőbbekből politikusok, diplomaták és fejedelmi követek más országok udvarainál stb. Ezt tudva, senki sem fog csudálkozni afelett, hogy tekintélyük ennyi állami szolgálat mellett minden más felett állott. íme ez a rövid magyarázata annak, hogy ilyen politikai szolgálatok fejében kapták a régi papok királyainktól javadalmaik legnagyobb részét. Az egyházi szolgálatokért járó javadalmak aránylag csekélyek voltak; mert a nép maga a tizeden kívül és más ajándékokon kívül sietett gyónásért, miséért, bűnök bocsánatáért és lelkiüdvösségéért külön jutalmazni lelkipásztorát. De kétségbevonhatlan történelmi tény, hogy a főpapság kiválóan politikai szolgálatok fejében kapta birtokait, oly időben, mikor alig egy milliónyi lakosságú országban a földnek legfeljebb annyi értéke lehetett, amennyit egynéhány jobbágynak munkája ért. Ne mondja tehát senki, hogy az a vagyon, melyet a régi papság világi szolgálatokért élvezett, egyházi szolgálatokért jutott kezébe. Sem azt nem lehet helyesen állítani, hogy a kapott javak nem voltak állami birtokok. 1 1298 : 20. t.-c.