Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

III. Most menjünk át az egyházi birtok eredetéről és a szent koronáról szóló résznek birálatára és kibővítésére. ür. Dudek bírálja Kérészynek jogi felfogását a kath. autonómia hatásköréről és az egyházi vagyon jogi természetéről. Kérészy felfogása szerint, mely egyezik a mi felfogásunkkal is, az egyházi javak állami eredetű vagyont képeznek. Ebből önként következik, hogy amit a katholikus papság az «autonomia» részére követel, az tulajdonképpen nem egyéb, mint jogtalan követelése annak, hogy az állam vagyona «kath. autonomia» címe alatt átadassék a r. kath. egyház tulajdonába. Ennek az igénynek jogosultságára vonatkozólag dr. Dudek hivatkozik a római egyház évezredes múltjára; s ezzel szemben az 1848: III. és VI. t.-cikket jograblónak igyekszik felmutatni! Nagy buzgalommal akarja bebizonyítani azt, hogy Szt. István a saját családi birtokából adományozta az egyház kezében levő vagyont. Erről a tárgyról ő már terjedelmes tanulmányokat írt 1906-ban és 1908-ban a «Religioban» s egészen belelovagolta magát azon meggyőződésbe, hogy a magyar államnak semmi köze a kath. egyház vagyonához, mert azt Szt. István örök időkre saját magánvagyonából adta az egyháznak. Polemizál Kérészyvel és polemizál Deák Ferenccel is, aki — igen helyesen — azt állította, hogy a «magyar királyok, az egyházi magasabb hivataloknak az alapítói,