Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

s azokat az országnak királyi jog — jus regium — alatt álló területekből fekvő javadalmakkal látták el». A püspökségek íekvő vagyonát, szerinte az egyház nem a szent korona jogán kapta. Ez az elmélet u. m. az Anjouk korában fejlődött ki, mikor a királyi jog a szent korona joghatóságává alakult át. Ezt az elméletet — u. m. — az a hangalat szülte, mely II. József óta kath.-ellenes irányban fejlődött ki. «Az irigység az, — folytatja tovább — amely szembeszállua a történelmi igazsággal (!) a szívekben, különösen a másvallásúak szíveiben, folyton éleszti azt a hangulatot, hogy a magyar kath. egyházat nem erősíteni, hanem mindenképpen gyengíteni kell...» Ez az állítás csak azt mutatja, hogy mennyire kifogyott dr. Dudek az objektiv bizonyítékokból, mikor tudományos történelmi tények és államjogi érvek helyett a jelenkori katholikus hangulat elmérgesítő eszközeihez folyamodik. íme Esopus meséje a farkasról és a bárányról. Az ő elmélete szerint Szt. István a senkiföldjét éppen olyan elévülhetlen tulajdonjoggal adta az egyháznak, mint a többi világi adományozottnak. Hogy ez mennyire tarthatatlan állítás, azt alig kell bővebben magyarázni. Mert hiszen minden művelt olvasó ismeri azt a nagy különbséget, mely a magánember és az egyház birtokának jogi természete között van. A magánember szabadon eladhatja, elajándékozhatja és elzálogosíthatja a maga vagyonát Ezt az egyház, mint testület, nem teheti meg. Miért? Azért, mert ez a vagyon nem az egyház tulajdona, hanem a magyar államé, mely felett csak az állam, a törvényhozó testület és a király egyetértése intézkedhetik. Szabadjon itt megjegyezni, hogy a magyar egyházi vagyon jogi természetét tisztán és közmegnyugvásra megállapítani különösen azért nehéz, mivel maga az egyházi vagyon állaga sem világos. A régi keresztény jogászok egyszerűen átvették a pogány római jog rendszerében használatos kifejezéseket. Azért nem is igen törték a fejüket azon, mit kell érteni a „res sacrae, res ecclesiasticae", a „bona et beneficia ecclesiae" elnevezések alatt. Ezeket