Zsilinszky Mihály: Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.

A néptömegekre és. kath. nagygyűlésekre appellálnak azok, akik jól tudják, hogy a római főhatóság sérelme nélkül a római kath. egyháznak nem lehet olyan autonómiája, mint a protestánsoknak. De ennek nem a kormány az oka; annál kevésbbé a protestánsok. Mégis 1848 óta azzal bolondítják a népet, hogy csak olyan autonómiát kívánnak, aminő a protestánsoké, t. i. hogy a kath. egyház szabadon rendelkezhessék a saját vagyonával! Ez a hamis beszéd, mely csak a nép tudatlanságára számít; mert a "népnek fogalma sincs arról, hogy az ő papsága évszázadok óta olyan szolgálatokért bírja az óriási vagyon élvezetét, melyeket már régóta a világi alkotmányos állam teljesíti. Abban van tehát a lelkiismeretlen ámítás, hogy az egyházi adótól rettegő nép tömegei előtt a kath. papság az állam vagyonát az egyház sajátjának hirdeti. A törvényekre és a történelmi igazságra hivatkozó férfiakat pedig úgy állítják oda, mint ellenségeket, akik a kath. egyházat meg akarják károsítani! Erre az eljárásra és a helyzetnek ilyetén való festésére igazán el lehet mondani, hogy «Ignotos fallit, notis est derisui».