Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

természetesen a kormány ellenjegyzése mellett; végül pedig a pápa erősíti meg. Tehát még mindig Róma uralkodik. Ebből látható, hogy a római kath. egyháznak a szó szoros értelmében vett autonómája nincs és hierarchikus egyházszervezet mellett nem is lehet. Deák Ferenc, mikor ez a kérdés felmerült, méltán nevezte el fából való vaskarikának. A világi elemet ugyan hajlandók lennének bevinni az egyházi ügyek feletti tanácskozásba; de a többség döntő jogát nem ismerik el. Mindig csak a püspök akarata dönt. Itt-ott a kath. lapokban is olvasunk helyes értekezéseket és jámbor óhajtásokat a világi elem bevonására nézve. Egy Philippus álnév alatt író kath. lelkész a «Magyar Allam»-ban így okoskodik: «Ha a kath. egyház elismeri a világiak patrónusi jogát, bátran elismerheti a híveknek alkotmányos jogát is. Ha a közönséges pap és tanító választása nem forgatja fel a katholicizmus lényegét, az sem volna valami nagy veszedelem, ha kellő szabályzat mellett befolyna a püspökválasztásba is. Hiszen a püspök is csak gyarló ember, akit a kinevezés nem tesz tökéletesebbé.* Tökéletesen igaza van Philippusnak, mikor a szerzetes rendekre hivatkozik, melyek a püspöktől függetlenül csak saját választott főhatóságuknak engedelmeskedve, intézik ügyeiket. A pápa maga is választás útján jut az úgynevezett isteni vikáriusi méltósághoz. Sőt az sem titok, hogy nem csupán bibornokok szavazata, hanem hatalmas világi fejedelmek is jogot gyakorolnak a pápaválasztásnál stb. Ilyen észjárás mellett lehetne katholikus autonómiát létrehozni; de ez a magyar főpapságnak nem kell, mert fél, hogy akkor a világi elem kezébe kerülne a püspökválasztás joga is. Szóval ilyen autonómia a hazai katholikusoknál még most nem érvényesülhet. Ezt a nevet csak azért karolják fel, hogy ezzel anyagi érdekeiket biztosíthassák. Hamis cégér alatt vezetik félre a közvéleményt, mikor törekvéseiket egy mindenképen népszerű és tetszetős szó alá rejtik.