Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

Ilyen hamis, de népszerű kifejezés például az is, mikor «a magyarországi kath. egyház* elnevezést használják <rómah jelző nélkül. Eltekintve attól, hogy a keresztény katholicizmus neve alatt az összes kereszténységet, tehát a protestánsokat is bele lehet, sőt bele is kell foglalni, ez az elnevezés még azért sem fogadható el, mivel ilyen jogalany a magyar közjog szerint nem létezik ; sőt a római kalholikus egyházjog szerint sincs. Mert az egyetemesség lényege, ha nemzeti vagy országos jelleget vesz fel, megszűnik az lenni, aminek mondják. Ezt egy jeles kath. jogász és előkelő ügyvéd is kiemelte már, és csak azért nyugodott meg benne, mert tudja, hogy nem ez céloztatik a magyar kath. autonómia elnevezésével. Jól mondja Csorba Ferenc, min. tanácsos «A kath. országos autonómiáról*

1 szóló jeles dolgozatában, hogy az úgynevezett kongresszusi munkálat nem azt akarja, hogy a római kath. egyháznak Magyarországon levő része az egyetemes római egyháztól független szervezettel alakuljon meg és hogy aztán annak számára — a hazai protestáns egyház mintájára — önkormányzati jogok engedtessenek, hanem azt, hogy itt egy oly külön testület létesüljön, amely — anélkül, hogy a kath. egyháztól, vagy annak embereitől a legcsekélyebb jogot is igényelné — a magyar államnak ez egyházra vonatkozással lévő, legtöbb jogát magához ragadja és ezenkívül minden, akár a történelmi előzmények alapján, akár pedig jelen használatánál fogva, kath. jellegűnek mondható vagyonnak korlátlan tulajdonosává legyen. Világos, hogy «a magyarországi kath. egyház>, mint ilyen, a katholicizmus lényegétől elszakadva, tervezett különleges autonómiájával mélyen belevágna a magyar állam jogainak körébe is. Vagyis oly címet venne fel, mely jelentésének igazi értelmét elhomályosítaná. 1 Megjelent 1897-ben, a csász. és kir. könyvkereskedés kiadásában.