Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

V. Csakhamar Prileszky Tádé képviselő interpellálta a minisztert, hogy mit szándékozik tenni a kath. autonómia érdekében készített autonómiai tervezettel? Két évvel később Irányi Dániel kérdezte a vallás- és közokt. minisztert, hogy miért nem hagyta jóvá Őfelsége az 1871-ben felterjesztett önkormányzati munkálatot és szándékozik-e a kormány ebbeli mulasztását jóvátenni? Természetesen mindenki a vagyon és az alapok és alapítványok jogi eldöntésére volt kíváncsi, mely felett egy külön bizottság majdnem tíz éven át tanácskozott! Nem volt titok, hogy az egymást követő kormányok nem voltak hajlandók elfogadni az autonómiának azt a formáját, melyet a klérus akart keresztül vinni. Gr. Csáky Albin miniszter 1894-ben kérte a főpapság véleményét, mely abból állott, hogy a kath. autonómiát szervező országos gyűlést össze kellene hívni. Nagy buzgóságot fejtett ki ezen a téren Wlassics Gyula miniszter, aki 1895-ben felhatalmazást nyert Őfelségétől arra nézve, hogy a kath. kongresszusi munkálatot, a változott viszonyokra való tekintettel és a felséget megillető legfőbb kegyúri és főfelügyéleti jogok s a kath. egyház szervezetének szigorú szemmel tartásával kellő megfontolás és módosítás után, hozzá jóváhagyás végett újra terjessze föl. Őfelsége az 1896. évi nov. 26-án az országgyűlést megnyitó beszédében kijelentette, hogy a kath. autonómia létesítése érdekében gondja lesz a kormánynak arra,