Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

szertartás, hanem polgári szerződés, és pedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak, a szukcessziónak stb.; én tehát mint állam megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék; annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjánál. «Ebben sem sértő, sem abszurd, sem helytelen nincs. Mindezeket fokonkint meg lehet tenni. «Még egy példát említek meg. Meglehet, hogy ittott visszatetszésre talál; de nem tehetek róla, ez meggyőződésem. •Annyiszor említtetett már az egyházi javak elvétele. Egy helyt elvették, nem adtak helyébe semmit; más helyt elvették és a status vállalta magára az egyház költségeit. Én ezt oly lépésnek tartom, amely nem vezet az én főcélom felé, mely az, hogy a status csak annyiban avatkozzék az egyház dolgaiba, amennyire szükséges. Ez oly lépés, amely ettől visszavezet. «Azt hiszem tehát, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek; hanem meg kell külömböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a status tulajdonai a maga kulturális céljaira. És ha ez meg lesz külömböztetve és a status a magáét megtartja és használja: a másik elvételét azért is károsnak tartanám, mert akkor a statusnak kellene fedezni a kultusz költségeit... «Igen fontos továbbá a kath. autonómia kérdése. Sürgették már ezt a minisztériumnál, sürgették nálunk is. Én e tekintetben abban a véleményben vagyok, hogy a kath. autonómia csak negative tartozik az országgyűlés elé. Nekünk nincs jogunk ez autonómiába akképen avatkozni, hogy így legyen; csak azt van jogunk mondani, n

°gy így ne legyen. «Például ha valamely autonómiának észébe jutna magának hívei irányában büntetőjogot arrogálni: ezt a jogot az állam nem engedhetné meg. Büntetni az államban csak az államnak van joga ... «Előttünk áll, de nemcsak mi előttünk, — egész