Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

mindig szem előtt tartom és minden lépést, amely afelé vezet, pártolok. De nem pártolok semmi oly lépést, mely attól eltávolít. «Legyen szabad gyakorlati példákat felhoznom. «Itt van például Magyarországon két vallásfelekezet főpapjaira nézve jus comitiorum, melynél fogva a kath. és keleti egyház főpapjai hivataluknál fogva tagjai a felsőháznak. Ez a többi vallásúakra nézve nincs így. Ha akarunk jogegyenlőséget és a vallásokra nézve a józan észnek szabályai szerint rendelkezni, ez az anomália nem állhat fenn. Két módon lehetne a dolgon segíteni. Vagy a többi vallásoknak is megadni a privilégiumot vagy mindeniktől elvenni. Az első annyi volna, mint egy abszurdumot még eggyel szaporítani... a dolog természete az, hogy egyiknek sem kell megadni e jogot... Előttünk áll a főrendiház rendezése; ott lesz alkalmunk kimondani, hogy senki nem vehet részt a törvényhozásban, csupán hivatalánál fogva, se püspök, se főispán, se más; hanem akár kinevezés, akár választás útján lehessen pairje az országnak. «Még egyet hozok fel. Előttünk van és remélem nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül, a polgári házasság kérdése. «A polgári házasság, nézetem szerint, abszolúte nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés. A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezett polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt nem tartom logikai alapon nyugvónak, nem tartom helyesnek, — és magára az egyházi rendre nézve is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. Mert ha nyersebb nyelven mondanák ki a fakultativ polgári házasságról szóló törvényt: ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: Fiaim, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak azok össze benneteket; de ha össze nem adnak, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogj

r a házasság nemcsak egyházi