Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

«Az európai rendszer ettől természetesen eltér. «Európában a civilizációt a keresztyénség terjesztette. Amely népek a keresztyénséghez nem csatlakoztak, azok elenyésztek vagy ha fennmaradtak, a kultúrában igen hátramaradtak. A keresztyén vallás lévén a civilizáció megalapítója: annak vezetői voltak az egyházi férfiak, kik akkor túlnyomólag, hogy ne mondjam, kizárólag bírtak tudománnyal és műveltséggel. Az ő befolyásuk a status ügyeit vezető férfiakra, fejedelmekre és egyéb nevezetes emberekre, részint túlnyomó tudományosságuk, részint pedig a vallás varázsa által nagy volt. Ennélfogva a keresztyénségnek vagy a vallásnak érdekeit összeszőtték a status minden intézményével, — és annak gyökerei minden intézménnyel összenőttek. «Ennek bizonyságául nem kell egyebet említenem, mint hogy a legújabb időkig majd minden államnak megvolt a maga államvallása, vagy legalább oly vallása, amelyet a többiek felett kegyelt, ápolgatott, védett. «Franciaorszagban, Olaszországban, Ausztriában a kath. vallás; Poroszországban az evangélikus, Angliában a protestáns, különösen az episcopalis; az orosz birodalomban a keleti egyház : egyszóval mindenütt voltak kedvezésben részesült vallások. «Ez most kezd szünedezni, de még sok helyütt nem szűnt meg, — mert ezt a rendszert egy nap alatt megsemmisíteni nem tartozik a lehetőségek közé, minthogy gyökerei oly mélyen bele vannak nőve az institúciókba, hogy azokat kitépni konvulziók nélkül nem lenne lehetséges. És ha mégis kitépni akarnók, gyökerei újra kihajtanának, még pedig bujábban, mint annak előtte. «Az én nézetem... az, hogy a két rendszer között jobb, észszerűbb és célszerűbb az amerikai, amely rendszernek az alapja az, hogy az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügyeibe; és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a status fenntartása a beavatkozást szükségessé teszi. «De ha ezt egyszerre el nem érhetem, azt a célt