Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

Ekkor történt az, hogy a magyar király placetumjogát Jekelfalusi Vince székesfehérvári püspök azzal sértette meg, hogy a tilos csalhatatlansági pápai dekrétumot kihirdette. Ezért a vakmerőségért miniszteri tanács elé idéztetvén, Őfelsége nevében gr. Andrássy Gy. miniszter által megdorgáltatott. Az akkori országgyűlési ellenzék ezt keueselte. Nagyobb büntetést kívánt, mivel a püspök inkább volt hajlandó Rómának engedelmeskedni, mint a magyar kormánynak; holott még Hajnald püspök is megadta magát azon kijelentéssel, hogy «kitépi szívéből a dogmára vonatkozó egyéni és tudományos meggyőződését*. Schopper rozsnyói püspök azonban a kormány rendeletével szemben kihívólag viselte magát. A veszedelmes dogmát 1873-ban kinyomatta és papjainak, főpásztori levél kíséretében, megküldötte. Lükő Géza országgyűlési képviselő 1873 június 28-kán azt indítványozta a képviselőházban, hogy Trefort miniszternek a rozsnyói püspök iránt követett eljárása rosszaltassék. Mert — úgymond az indokolásban — valóban botrány, hogy arra, miszerint a törvények büntetlenül megsértessenek, nem kell egyéb az arany keresztnél ! Egyúttal határozati javaslatot nyújtott be, melyben rosszalván Schopper rozsnyói püspöknek azon eljárását hogy a csalhatatlansági dogmát főpásztori levél kíséretében valamennyi lelkészének megküldötte, utasíttatni kéri a minisztériumot, «hogy addig is, míg az állam és egyház közötti viszonynak meghatározása iránt törvényhozás útján gyökeres intézkedés jönne létre: a királyi tetszvényjognak teljes érvényben tartása felett őrködjék és valamint a rozsnyói, úgy más netán ezentúl előforduló esetben a fennlevő gyakorlat és a törvény értelmében szigorúan járjon el». Ezt a határozati javaslatot 18 képviselő írta alá. Fentebb láttuk, hogy Trefort miniszter a rozsnyói püspöknek eljárását rosszalta, figyelmeztetvén őt arra, hogy