Zsilinszky Mihály: A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.

IV. Már ez a szokatlan eljárás mutatja, hogy a Ghyczy által felhozott indokokat megcáfolni lehetetlen, tárgyalni éppen ezért nem tanácsos. Ghyczy K. érveiből a klérus is meggyőződött arról, hogy az ő autonómikus álmai az eddig tervezett módon megvalósíthatatlanok. A nagy kérdéseknek egész halmaza volt ott rakáson, melyek mai napig megoldatlanul állanak, mivel a magas klérus a királyi legfőbb kegyúri jognak és az egyházi vagyonnak jogi természetére nézve olyan középkori elméletekből indult ki, melyek semmiképpen nem egyeztethetők össze sem az 1848. III. és XX. t.-c. valódi értelmével, sem az azóta hozott újabb törvényekkel. Azt azonban a törvényhozás mindig érezte, hogy az egyházpolitikai nagy kérdések szerencsés megoldása nélkül az ország békéje és nyugodt fejlődése lehetetlen. A lefolyt évek története és a jelenkor vajúdása mutatja, hogy ezt a kérdést agyonhallgatni nem lehet. A kedélyek országszerte erősen fel voltak izgatva, azzal is, ami a római vatikáni zsinaton hozott csalhatatlansági dogmának kihirdetése által történt. Itt szabadjon kissé eltérnem és oly világra szóló kérdésre fordítanom a szíves olvasó figyelmét, mely akkor egész Európát foglalkoztatta s mely nagy befolyást gyakorolt Magyarországra s kétségen kívül a kormányra is. Ez adott okot és alkalmat Deák Ferenc nagy hazánkfiának arra, hogy elmondja nézetét a követendő magyar egyházpolitika elveire, sőt az autonómiára nézve is.