Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

IV. Külföldről haza érkezvén illavai tanitó, majd mosóczi isk. igazgató lett. — Turolukán elébb atyja mellett segéd, — utóbb ennek halála után ev. lelkész. — Az apa jellemzése

hiványát ig, s az egjdiáz vezetését még atyja életében (jun. 15-én) vette át. De hátra volt még a fölszenteltetése és hivatalába való ünnepélyes beiktatása. Ezt szerette volna még megérni az ágyhoz szegezett atya. Azonban ereje naponkint fogyott. Egyik nehéz órájában Pál szolgája által magához hivatá Dániel fiát és mint a ki búcsúzni kivan az élettől, jó tanácsokat adott neki az életre. Csakhamar megjelentek a család többi tagjai is, áhítattal hallgatván a beteg szavait, a ki egészen kimerülni látszott a beszéd alatt. Mikor már szava alig volt hallható, papirost kért s arra e szavakat irta tótul: „Nehéz az ég felé vezető út!" Mikor Jeszenák nevü rokona azt kérdezte, hogy belenyugszik-e fiának papságába? igenlőleg intett. Ekkor Dániel az ágy mellé letérdelt, hogy atyjának áldását elfogadja. Az öreg, fiának fejére tette kezét és könyes szemekkel monda: Áldjon és őrizzen meg tégedet az Úr! Azután a jelenlevőkhöz fordult,' mondván: „Legyen fiam világossága és példája az embereknek ; legyen az ellenségek rettegtetője; tiszteljétek, szeressétek és védelmezzétek őt! A fiú fölkelt, s távozásakor még hallotta haldokló atyjának utolsó szavait: „Az úr Isten adja, hogy halálom után az örök életben találkozhassunk."

1 Jul. 3-án meghalt. Ilyen volt az öreg Kermannak halála, a kinek életét és jellemét leghivebben fia irta meg. E szerint testalkatára nézve egyike volt a leghatalmasabb férfiaknak. Széles mell és váll, értelmes fej és mindig ragyogó piros arcz jellemzé. Kedvelője 1 Pata Fam. Kermanmanae.