Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

IV. Külföldről haza érkezvén illavai tanitó, majd mosóczi isk. igazgató lett. — Turolukán elébb atyja mellett segéd, — utóbb ennek halála után ev. lelkész. — Az apa jellemzése

volt a humornak és a víg társaságnak. Akárhányszorkapott vendégeket, azoknak kedvéért mindig kész volt enni és inni, a nélkül, hogy egészségének ártalmára lett volna. Ereje oly nagy volt, hogy a megfogható fákat gyökerestől bírta kicsavarni. Egyszer sáros úton öt akó bort hozván, a kocsi oly mélyre sülyedt, hogy a három ló egészen felakadt. Kermann leszállt és a kocsit terhével együtt kiemelte a sárból Máskor gyümölcsszedés közben a létrán magasan álló és gyümölcscsel megterhelt embert létrástól a másik fához állította. Nehéz vasakat és óriási edényeket, melyekkel mások nem boldogultak, könnyen fölemelt és más helyre tett át Turolukán, halála előtt néhány hónappal, két plébánost övénél fogva egyszerre fölemelt. Bársony püspököt a parasztok kezéből kiragadva s egy kézzel védekezve, másikban őt tartva, hivatalos szobájába vitte. Szellemi tekintetben is sok kiváló tulajdona volt. Hogy mily biztos memóriája volt, bizonyítja az is, hogy mikor az ellenség könyvtárát fölégette, Dániel fiának használatára emlékezetből egy egész grammatikát lediktált. Mikor fia Németországból hazakerült és a metaphysikából kérdéseket intézett hozzá: annak definitiója után azonnal szórói-szóra idézte Weissnak és Tiffentaehnak ama definitióit, melyeket azelőtt 30 évvel tanult A szentírás nevezetesebb mondásait híven tudta vissza-* adni. Szónoklatai érdekesek és tanulságosak valának; hallgatói szerették, kivált ha vidámabb thémáról beszélt. Ilyenkor nemcsak humor, hanem éles satyra is lebbent el ajkáról, vonatkozva a kor keserűségére. Fia mondja róla, hogy templomban oltár előtt soha szebben éneklő papot nem hallott. Fiatal korában négy-féle hangon