Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

I. A vallási türelmetlenség- — a kizárólagos üdvről szóló tanból ered. — A protestánsok szenvedései. — Kermann gyermekkora

A tatár-veszedelem elvonultával Kermann visszatért belesti egyházába, melynek népe, mivel a falu kiraboltatott, a ligetekben lakott. Domkoniusnak hirtelen halála után a msennai egyház Kermannt kínálta meg a papsággal, a ki az özvegyre való tekintetből hajlandó is volt azt elfogadni. Azonban az illető esperes, Kalinkius püspöknek e tárgyban irt levelet nem értvén meg, a „pene" szót puer-nek olvasta, s ezzel Kermannban azt a gondolatot ébresztette^ hogy őt a püspök gyereknek tartja.

1 A félreértés ugyan későbben kiderült, de Kermann nem lett msennai lelkész. A következő évben gr. Nyáry Lajosnak ajánlatára elfogadta a turolukai és bukóczi egyház meghívását. Alig hurczolkodott ide a család, a kis Dániel súlyos betegségbe esett. A halál torkából, mint ő maga irja, csak Askarius szakolczai orvosnak ügyessége és gondossága mentette meg, a miért későbben is hálás maradt iránta. Itt halt meg édes anyja, Masnicius Anna, a ki testileg gyenge, vézna asszony volt, de lelki erejével sokszor bámulatra ragadta férjét is, a ki ellenkezőleg az egészség és testi erő példánylt épéül szolgált. Keresztyén türelemmel viselte az üldözések keserűségeit. Naponta kétszer imádkozott és ezt akkor sem mulasztotta el, mikor nem volt hová lehajtania fejét; az éjjeleknek pedig egy részét énekléssel töltötte el. Imakönyvét mindig a keblén hordozta. Nyolcz gyérmekének ruháját maga szőtte, maga varrta. A szegények számára mindig volt egy félretett falatja. — Társadalmi tekintetben, zaklatottsága daczára, minden 1 Lásd a levelet „Fata famíliáé Kerraanniauae" czímii k ézratban a pozsonyi ev. lycemn levéltárában.