Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XIV. A porosz király közbenjárása haszontalan. Lelki kínok. — A jezsuiták merénylete; — dicsekedése. Áttérési mese. — Diszes sirkő. — Kermann saját sírirata. Befejezés

modtak. Ez csakugyan meg is tett annyit, hogy 1732. ápr. 29-kén irt bécsi követéhez, Brandthoz, vesse magát közbe a szerencsétlen evang. püspökért; de irt egyenesen Károly császárnak is, kérve őt, hogy Kermannt bocsássa szabadon s a miavaiaknak engedjen vallási szabadságot. Ez iratában világosan kijelentette a porosz király, hogy az ezek iránt tanúsítandó kegyelmet saját maga iránt tanúsított szívességnek fogja tekinteni s ezt előfordulandó ilyen esetekben hasonló szívességgel fogja viszonozni.

1 A királyi közbenjárás eredménytelen maradt. Öt hosszú év folyt le a nélkül, hogy a börtönben sínylődő püspök életjelt adott volna magáról! Mivé tette a 72 éves férfiút ez az 5 esztendő, könynyü elgondolni. Testben és lélekben megtörve, hányszor sóhajtott fel az igazság Istenéhez, hogy vessen 1 A Brandthoz írt kir. levélnek idevonatkozó szavai ezek: „Mandamus etiam vobis, medio harum benigne, ut idem scriptum Imperátori ÍD audentia apud S. M. hac in passu accipienda porrigatis, idipsum omnibus convenientibus módis promoveatis» contenta ejusdem etiam debitis in locis de meliori commendatis, qualisque dispositio superinde sequetur, Nos quantotis obsequiosissime informetis. A császárhoz írt levél szavai: „. . . praenominatum Krmann et ejus famíliám de meliori recommendo . . . S. G. Mcerte eredére veüt, quod ego hancce meis consortibus fidei deelarandam gratiam, non secus, quam mihi ipsi praestitam gratitudinem aestimaturus, me ad augendam hoc modo gratam obligationem, quibusvis occasionibus, cum multa oblectatione «xcitaturus, ac, quod reliquum est, cum perfecta observantia, fldelissimaque devotione, immutabiliter mansurus atque perseveraturus sum. L. Hornyánszky Beiträge zur Gesch. ev. Gemeinden in Ungarn 130. 1,