Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XIII. Kermann ellen rendkívüli törvényszék ült össze. — A felhozott vádak, — a védelem. — A kegyetlen itélet, melyen a király enyhit

még csak szóval sem sértette, valamint vádlott nem is emlékezik, hogy hozzá a püspöki czím iránt valaha két esküdt érkezett volna. De másfelől a tanúvallomásokból kitűnt, hogy midőn a nevezett Nemsovay a kérdéses ügyben Miavára — de nem Kermannhoz — jött, a nép, mely jövetelének czélját nem tudhatta, össze nem csoportosult, hanem csak néhányan jöttek, kiváncsiságtól vezéreltetve, részint az érkezettek üdvözletére s azok is természetesen fegyver nélkül. Irt ugyan egy ízben Nemsovay Kermannak a püspöki czím iránt, mire ez azonnal felelt is s a felhívó e válaszszal megelégedett s így ezzel egész befogatásáig hallgatott; 4. hogy vádlott 1672-ben gyilkosságot nem követhetett el, mivel akkor kilencz éves gyermek lévén, Turolukán lelkész sem lehetett. Ezzé csak 1687-ben szenteltetett föl; 5. hogy a neki tulajdonított illetlen beszédeket vádlott komolyan visszautasítja. Ha mint művelt ember műveltek előtt ilyen s ezekhez hasonló nyilatkozatokat nem tett, miért szólt volna így műveletlen kőmíves legények előtt, kik ama szavakat egyenkint különböző időszakokban több év előtt akarták tőle hallani. Igaz, hogy a Rákóczy-féle mozgalmak alatt a katholikusokétól eltérő theologiai nézeteket nyilvánított; de a római vallást sohasem szidalmazta. De azok a nyilatkozatok sem terhelhetik többé, mivel a forradalmi tettekre, annál inkább szavakra általános amnestia következett. Milyen tisztelettel viseltetik pedig István, első magyar király iránt, arról tanúskodik 1704-ben István napkor tartott és felmutatott egyházi beszéde, melyben „István hármas koronájáról" szólt. Nepomuk Jánost, mint szen-