Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

XIII. Kermann ellen rendkívüli törvényszék ült össze. — A felhozott vádak, — a védelem. — A kegyetlen itélet, melyen a király enyhit

tet 1724-ben már csak azért sem sérthette meg, mivel az csak 1729-ben canonisáltatott, stb.

1 A pör folyamán fölhajhászott tanuk között egy sem volt, a ki positiv bizonyítékot tudott volna felhozni. Mindnyájan csak hallomás után beszéltek. Leggyalázatosabb volt az, hogy ezek között két evang. lelkész is szerepelt, t. i. Eádix János turolukai és Boléti Mátyás verbói lelkészek, kiket Kermann egykor erkölcstelen életök miatt hivatalos állásánál fogva kényfelen volt megbüntetni. Most aljas bosszúból nyugtalan természettel vádolták egykori püspöküket. A mig a vádló és védő ügyvédek folytatták egymás között a replikázást, addig Kermann remény és félelem között várta Ítéletét. Minthogy a róm. kath. papság gyűlöletét és a bécsi udvarnál való befolyását jól ismerte, egyáltalában nem hitte, hogy egyhamar ítélet hozassék ügye felett. Azonban csalódott. Az ítélet a kinevezett Ítélőszék által meghozatott s jóváhagyás végett még 1731. május havában felterjesztetett ő felségének. Javasolva volt, hogy vádlott a neki tulajdonított némely bűnökért önkényes büntetéssel, másokért vesszőzéssel, ismét másokért botozással büntettessék ; végül javasoltatott, hogy nehogy kiszabadulás esetén, nyugtalan természeténél fogva, ismét zenebonát támaszthasson, nagyon előrehaladott korára való tekintetből holtig tartó fogságra ítéltessék. Károly király a javaslott ítéletét a vesszőzés és í V. ö. Szeberényi L. Kermann D. Rajzok a prot. tört* 155—159. 1.