Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

V. Zábler püspök megvizsgálta és felszenteli. — Első kellemetlenségei — és a földesúr általi üldöztetése, Orbán Pál kir. személynök sürgeti eltávolíttatását.— A turolukai elöljárók revarsalisa, — Kermann a bukócziakhoz menekül. Hivei a császárhoz folyamodnak,— s papjokat visszakapják

róla, hogy oly férfiú volt, a kiről jobb hallgatni, mint keveset irni; mert tettekben nyilatkozó szép jellemét kevés szóval alig lehet méltóan lefestem. Mikor utolsó száműzetéséből haza került, testileg már meglehetősen törődött volt, de lelki ruganyosságát mindvégig megtartotta. Kiváló örömét az ifjúsággal való foglalkozásban találta. Az ifjúság erkölcseiben és képzettségében, munkásságában és lelkesedésében látta az egyház jövendő képét, mely biztatólag mosolygott feléje. Valahányszor fiatal theologus jött hozzá, azonnal próbára tette tudományát és erkölcsi jellemét. Ezért általában némi félelemmel és tartózkodással közeledtek hozzá mindazok, a kik egyházi hivatal elnyerésére törekedtek. Kermann valódi áhítattal közeledett a nagy püspökhöz, a ki atyai jóindulattal fogadta őt, nem is sejtve, hogy az egykor még püspöki kartársa leend. A felszentelést szabályszerű vizsgálat előzte meg, mely a püspök könyvtárában ment végbe, Poprádi Ádám és Mattheides Pál lelkészek jelenlétében. A papjelöltnek be kellett mutatnia tanulmányairól szóló bizonyítványait és az egyház meghívó levelét. Ezeknek átnézése után Zábler püspök tette az első kérdést: miképen lehetne tárgyalni a szentháromság utáni öt vasárnapra szóló evangéliumot? E kérdésre Kermsnnak annál könnyebb volt választ adnia, mivel Mosóczon a homiletikát is tanította. Kifejtette tehát, hogy az illető evangéliumot kétféleképen lehet tárgyalni, t. i. synthetice vagy analytice; egyrészt az előzmények összeállítása után vonjuk le a következményeket; másrészt pedig egy határozott thema állíttatik fel, mely aztán bővebb kifejtést nyer. Mikor 3