Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

I. A vallási türelmetlenség- — a kizárólagos üdvről szóló tanból ered. — A protestánsok szenvedései. — Kermann gyermekkora

Ez volt a mi Dánielünknek, a később híressé vált püspöknek édes atyja, a kinek oldalánál gondos anyjának hatása alatt folyt le gyermekkora, a kitől vette az első irányt, tanulta az első szót és az elemi ismereteket, Fájdalom, az állandó otthon kényelmét soha sem ismerte. Szülei, az ország politikai változataihoz képest, gyakran voltak kénytelenek helyüket változtatni. Még a kis Dániel születése előtt Ledniczről Szadekre, innét 1652-ben Miavára mentek, hol a kath. földesúr gr. Nádasdy Ferencz javában üldözte ev. alattvalóit. A hatalmas földesúr ^erőhatalommal elvette az evangélikusok templomát, Kermann lelkészt pedig kezénél fogva vezette ki a parochiából 1660-ban. Az ekként szélnek eresztett pap szerencsére menhelyet talált gr. Nyárynál, a ki Turolukán egy kis házacskát engedett át neki lakásul. Innét 1661-ben gr. Illésházy Gábor hívta meg lelkészül Babót-Lehotára, hol azonban alig maradhatott egy pár hétig, mert a híres gróf nejének Forgách Máriának kedvéért áttérvén a kath. hitre, egyszerűen felmondott neki. A következő évben Belestre ment, abban a reményben, hogy végre valahára biztos révpartot talál. Azonban nem így lett! Sorsának könyvében meg volt írva, hogy űzött erdei vadként kell menekülnie üldözői elől. 1663-ban egyszerre csak elterjedt a hir, hogy jönnek a tatárok! Ezek alatt a nép nemcsak a törököket értette, hanem az ezek ellen harczoló császári zsoldosokat is, kik semmivel sem voltak kíméletesebbek a tatárnál. Általános rémület fogta el a népet. Mindenki menekült. A Kermann családnak annál nagyobb volt az aggodalma, mert az anya áldott állapotban lévén,