Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)

I. A vallási türelmetlenség- — a kizárólagos üdvről szóló tanból ered. — A protestánsok szenvedései. — Kermann gyermekkora

mindennap várta a szülés válságos pillanatát. Ilyen helyzetben valóságos vakmerőség lett volna idegen helyre, vagy az erdő vadonába indulnia. De a közeledő ellenség pusztításairól és kegyetlenségeiről érkező hírek nem engedtek időt a fontolgatásra. A ki nem akarta kedveseit a kard élére hányatni, kénytelen volt futni s még betegeit is magával vinni. Kermann Dániel is összeszedte családját; nejét egy rozzant parasztkocsira ültette és sietve vitette Trencsén felé. Útközben a trencsén-tepliczi melegfürdő szomszédságában fekvő Msenna nevű faluba tértek, hol sógoruk, egy Domkonius Mátyás nevü ev. lelkész lakott. Alig helyezkedtek el, alig mondták el a sietés okát és indulásuk körülményeit, az asszonyt szülési fájdalmak lepték meg s világra hozta elbeszélésünk hősét, Kermann Dánielt, a ki, mint látjuk, már születése előtt üldözött és menekült volt, a ki tehát a szülei házon kivül valóságos „száműzetésben"

1 született. A jólelkű Domkonius magánál akarta tartani vendégeit, legalább addig, míg az anya megerősödik; de a rosszat sejtő Kermann néhány nap múlva ismét kocsira rakta családját és Trencsénre vitette. Balsejtelme csakhamar teljesült. Alig hagyta el a vendégszerető sógor parochiáját, a tatárok csakugyan betörtek a faluba; megrohanták és kiraboltak a parochía udvarát, úgy hogy a halálra ijedt lelkész csak a kertben keresztül menekülhetett meg shárom napi bolyongás után visszatérve az erdőből, testben-lélekben megtörve, mégis halt. 1 Natuä in exilio, denatus in exilioque . . . mondja jellem, zően saját sírfelirata. Különben a születés évére nézve teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy az 1663.