Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

százados érdemei és alkotásai erős, szilárd alapot nyújtottak arra, hogy akadály nélkül biztosan működhessenek embertársaik javára. Zólyom vármegye polgári és egyházi dicső története összenőtt a Radvánszkyak közhasznú tevékenységével. Sőt a családnak nem egy tagja ott küzdött, ahol a hazának sorsa, a nemzet léte és nemléte felett kellett dönteni. Némelyek a hősök babérkoszorújával, mások az eperjesi vértörvényszéki mártírok szenvedéseivel, míg egyesek a tudomány és művelődés iránti lelkesedésükkel tűntek fel. E kiváló magyar család tagjai nem úgy nőttek fel, mint az erdők százados tölgyei, melyek észrevétlenül nőve lettek hatalmasakká. Ezek a közélet viharainak zajában kiemelkedve a köznapi társak fölé, a családi kör szentélyén kívül ott tündököltek, ahova a haza és az evang. egyház szent érdeke hívta őket. Báró Radvánszky Béla gyermekkorától fogva kiváló érzékkel bírt a tudományok iránt. Születése olyan időre esik, melyben a magyar nemzet elkeseredett önvédelmi harcot folytatott Ausztriával és a vele szövetkezett Oroszország nyers hadaival. Atyja Radvánszky Albert, anyja Bárczay Karolina. A szerető anyának gondja alatt nőtt fel, mivel atyját már nyolc éves korában elveszítette. A páratlan jó anya, derék nevelők segítségével, magára vállalta a házi nevelés terhes,