Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

de áldásos feladatait és kötelességeit. Fiait: Gézát és Bélát saját szemei előtt akarta látni, hogy értelmüknek és kedélyüknek irányát ő határozhassa meg. Mert a világosi katasztrófa után bekövetkezett gyászkorszakot s ennek nyilvános iskoláit éppen nem tartotta alkalmasoknak a valláserkölcsi és hazafias erények ébresztésére és megerősítésére. Csak mikor az abszolutizmus sötét felhője elvonult hazánk egéről, mikor gyermekeinek a hatvanas években a főgimnáziumi osztályokba kellett lépniök, akkor határozta el magát az anya arra, hogy fiait a budapesti nyilvános protestáns iskolába adja. Az V. és VI. uszályokat az ág. h. evangélikusoknál, a VII. és VIII. osztályokat pedig az ev. ref. főgimnáziumban végezték, ahol Gönczy Pál, a későbbi miniszteri tanácsos, majd államtitkár, Gyulai Pál, az ismert jeles író és későbben egyetemi tanár; egy ideig Thaly Kálmán, akkor költő és historikus, Géresi Kálmán tanár, most középiskolai főigazgató és Molnár Aladár a korán elhunyt miniszteri osztálytanácsos és orsz. képviselő kezei alá kerültek. Radvánszky Béla az érettségi vizsgának letétele után, a közélet terén nagy érdemeket szerzett nagybátyjának, a zseniális Badvánszky Antalnak, a negyvenes években hírneves követnek majd Zólyom vármegye főispánjának befolyása alá került. Ez egészítette ki és fejezte 2*