Zsilinszky Mihály: Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)

Voltak ugyan helyenként a magyar családi- és társadalmi életnek is egyes sülyedési korszakai, melyekben a magyar szellem és jellem hanyatlott, minőről például felette érdekes adatokat szolgáltat báró Apor Péter „Metamorphosis Transsylvaniáé" című tanulságos dolgozatában. Szomorú szívvel rajzolja ez az elnémetesítés folytán bekövetkezett „náj módit". De egészben véve a tősgyökeres magyar családok hívek maradtak nemzeti hagyományaikhoz. Irodalmunkban aránylag igen kevés az olyan történelmi munka, mely bepillantást engedne a régi főúri magyar társadalmi élet szokásaiba. Kovachóczy írt egy közleményt Thurzó Imre lakodalmi rendjéről, Kőváry László az erdélyi viseletekről, Fraknói Vilmos II. Lajos király udvaráról, Thallóczy Lajos Apafi Mihály udvartartásáról, Csánki Dezső Hunyadi Mátyás udvaráról, Demkó Kálmán „ Polgári családélet Lőcsén", stb. Mindezek egyes kiszakított nagybecsű részek, melyek azonban nem nyújtanak kellő áttekintést az illető korok és századok társadalmi és házi életének mivoltáról. Radvánszky pedig erre fektette a súlyt. Bámulatos kitartással ötvennél több levéltár átkutatása után összeállította anyagát két kötetben, 1879-ben ezen cím alatt: „Magyar családélet és háztartás a XVI—XVII. században". A ki Radvánszkynak ezt a művét elolvassa, az maga előtt látja a magyar nemesi